„Mi van a napkeltével? Mi van az esővel?
Mi van azokkal a dolgokkal, melyekről azt mondtad, megkapjuk?
Mi van a gyilkos mezőkkel? Van-e időnk?
Mi van azokkal a dolgokkal, melyekre azt mondtad, tiéd és az enyém?
Megálltál-e valaha, hogy észrevedd mindazt a vért, amit eddig ontottunk?
Megálltál-e valaha, hogy észrevedd a síró Földet, könnyező partjait?
Mit tettünk a világgal? Nézd, mit tettünk!
Mi van azzal a békével, amit az egyetlen fiadnak ígértél?
Mi van a virágzó mezőkkel? Van-e időnk?
Mi van a sok álommal, melyekre azt mondtad, hogy tiéd és az enyém?
Megálltál-e valaha, hogy észrevedd a háborúban megölt gyerekeket?
Megálltál-e valaha, hogy észrevedd a síró Földet, könnyező partjait?
Azelőtt álmodoztam, néztem a csillagokon túlra.
Most nem tudom, hol vagyunk, de tudom, hogy messzire sodródtunk.
Hé, mi van a tegnappal? Mi van a tengerekkel?
Az egek leomlanak. Alig tudok lélegezni.
Mi van a közönnyel? Szükségem van rád.
Mi van a természet értékeivel? Ez a bolygónk méhe.
Mi van az állatokkal? Világokat változtattunk porrá.
Mi van az elefántokkal? Elvesztettük a bizalmukat?
Mi van a síró bálnákkal? Elpusztítjuk a tengereket.
Mi van az erdőkkel? Védőbeszédeink ellenére kiégnek.
Mi van a szent földdel? A hitvallás széttépi.
Mi van a kisemberrel? Nem engedhetjük őket szabadon?
Mi van a haldokló gyerekekkel? Nem hallod, hogy sírnak?
Hol rontottuk el? Valaki mondja el, miért!
Mi van a kisbabákkal?
Mi van a napokkal?
Mi van az örömükkel?
Mi van az emberrel?
Mi van a síró emberrel?
Mi van Ábrahámmal?
Mi van megint a halállal?
Érdekel ez bennünket?”