Adjon Isten minden jót!
Kőrössy László
Gajdos – Adjon Isten minden jót
Adjon Isten minden jót!
Kőrössy László
Gajdos – Adjon Isten minden jót
HAZÁNKÉRT ÉS A FÖLDÉRT!
A bátor és Istent határtalanul szerető, lengyel származású (mára már szentté avatott) Faustyna nővérre az Úr Jézus olyan missziót bízott, mely az egész emberiségnek szól:az IRGALMASSÁG üzenetét.
A feltámadt Krisztus szívéből a vizet jelképező FÉNYSUGÁR, a mindent átmosó, MEGTISZTÍTÓ VÍZ, és az Isteni Szeretetet és áldozatot jelentő piros, a SZERETET TÜZÉT jelképező, mindent élettel ellátó, és éltető FÉNYSUGÁR árad kifelé.
„Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani, és Irgalmas Szívemre szorítani. (Napló 1588)”
Jézus többször küldte Faustynát az elöljárókhoz ilyen, vagy hasonló megbízással: „Menj, és mondd meg, hogy imádkozzák a rózsafűzért, amit tanítottam, és könyörögjék ki Isten Irgalmát az ország (vagy például egy alkalommal a szorongatott Varsó) részére!” (Pl.:napló 714.) – Azóta az Irgalmas Jézus üzenete és képe már bejárta a világot. Egyre több helyen fordulnak Megváltó Urunkhoz szerető bizalommal.
Világunk átalakulásának tényleges Vezetője minden hatalmasságok előtt is az Örök Király és Bíró, Kinek Képe Szent Koronánkon is fő helyen van. Boldogasszony, Mária Édesanyánk védelme és Jézus vezetése az, mely népünket kivezetheti szorongatottságából. ITT AZ IDŐ, hogy ezt az Igazságot felismerve, és elfogadva Hozzá forduljunk! – AZ ALÁBB KÖVETKEZŐ IMA EZZEL A GONDOLATISÁGGAL, ÉS AKTUALITÁSSAL SZÜLETETT.
A MAGYAR NÉPLÉLEK IMÁJA AZ ISTENI IRGALMASSÁGHOZ
Örök Atya, Magyarok Istene!
Nyisd meg a szívünket igaz könyörgésre!
Lelkünkben a fájdalom felszakad, és Hozzád kiált:
Ne hagyd elveszni e Népet és Hazát!
Felajánljuk Néked Szent Fiad szörnyű szenvedését,
Mária, Jó Anyánk lelki gyötrelmét,
és hozzá tesszük
e nép történelmének minden igazul kiontott csepp vérét!
Jézus Urunk által megváltottad a világot és minden gyermeked,
kérjük, hogy adj Kegyelmet, és irgalmazz Érted harcoló népednek!
Istenséged fájdalma a világmindenségen átremegett,
megtörte ezzel a szellemi sötétséget.
Sok idő volt ezt felfogni az emberi elmének,
ezért irgalmazz Uram a Beléd vetett hittel, Veled küzdő népednek!
Fejedbe durván belenyomták a fájdalom töviskoronáját,
megcsúfolva ezzel Isten Királyságát.
A Szent Koronával népünk fogadta az Ég Igazságát,
irgalmazz Atyánk, és védd most a Magyar Hazát!
Szent Arcodon vér folyt, nagy volt Testednek, Lelkednek fájdalma,
így mutatta magát a gonosz-szellem sötét, gőgös, nagy hatalma.
Szívében tudva, vérével védte népünk Urunk Tanítását,
irgalmazz Atyánk, és vedd át, vezesd újra Jézus Földi Királyságát!
Minden ostorcsapás és durvaság újabb fájdalmat hozott,
Szent ajkad mégis kimondta a megbocsátó szót.
Hosszú harcainkban fülünk eldugult és szemünkből csak könny folyt,
irgalmazz Urunk, és kérünk, adj Fényt és bocsánatot!
Legnagyobb kínodban megbocsátásod adtad a Keresztfán:
„Hogy mit cselekszenek, nem tudják, ó Atyám!”
Így töltsd meg szívünket igaz bocsánattal múltunk fájdalmaiért,
hogy átadhassuk Irgalmadnak mindezt most Hazánkért!
Mennyeknek Királya, Világok Teremtő Atyja!
Emberi szívünk Veled mozdult Szent Akaratodra!
Történelmünk harc volt, Hozzád imádkozva védtük mit lehetett,
irgalmazz Urunk, és támaszd föl a Magyar Szíveket!
Írd belénk újra, hogy mi az Igaz Szeretet,
hogy Bölcsességed tanítsa a Magyar Szellemet!
Tedd szeretettől lángolóvá ismét a szívünket,
hogy legyőzhessük hamis büszkeségünk, s emberi gyengéinket!
Irgalmazz Urunk, irgalmazz a Magyar Népnek,
Hogy győzelmed hirdesse minden nemzedéknek!
Szabadíts meg Atyánk minden ravasz lefedettségtől,
mely erőnkön felül választ el bennünket Tőled, Istenünktől!
Te látod, hogy milyen nagy a sunyin ránk törő, gonosz szellemi akarat,
Irgalmad mutassa meg Isteni Hatalmadat!
Kérünk, fogadd szívünk tiszta kérését és szándékunkat,
mellyel azt kívánjuk, Általad legyen bennünk teremtő a gondolat!
Forduljon az átok Áldássá mibennünk, és tettünknek legyél Te Ereje,
így nyilvánuljon meg rajtunk Irgalmad minden nagy Kegyelme!
Taníts Urunk Igaz Tudásodra, gyógyító szépségre,
munkálkodjon bennünk angyalok ereje, szent őseink
tiszta öröksége, hite és reménye!
Legyen minden emberi kapcsolatunkban Békéd és Isteni Jeled,
földi határainkat se mutassa más, csakis a Te Fényed!
Mosd át teljes emberi valónkat Irgalmad tiszta, Szent Vizével,
tölts fel sejtszinten bennünket Megváltó Szereteted hatalmas Tüzével.
Áraszd el szívünket Szent Szíved minden Örömével,
hogy együtt dicsőíthessünk Téged a Földről az Égi Seregekkel!
Örök Atya!
Felajánljuk Szeretett Fiad Szent Vérével együtt
a Magyar Nép minden igaz csepp kiontott vérét,
és minden fájdalmas, testi-lelki szenvedését,
és felajánljuk máig megőrzött,
és Vezetésed alatt munkába fogható, tiszta Szellemi Örökségét.
Áldj meg kérünk Mindenség Teremtő Atyja,
hogy az Istenanya, Nagyasszonyunk Mária,
Koronás Királynőnk oltalmában,
és Megváltó Jézus Urunk vezetése alatt népünk beteljesíthesse
Szellemi Feladatát, Igaz Küldetését.
Ó add ezt meg nekünk Szeretet Istene!
Vezéreljen bennünket mindenkor Szent Akaratod,
és teljesedjék be
velünk, Általad és bennünk Isteni, szerető Atyai Szándékod!
Most, és mindörökké, Ámen.
2008. 10. 23. után, 25-e hajnalán, a Vácott rendezett Engesztelő imanapra. M. G. Mária.
forrás: http://www.magtudin.org/
Tomory Zsuzsa
LELKÜNK TISZTASÁGA
Szeretett hazánkat évezredek óta megkaparintani akarók napjainkban új útakon igyekeznek céljaikat elérni.
Ősemlékeink szerint a „történelem előtti”, tehát békés, teremtő társadalmunknak aranyéhes idegenek vetettek véget, akik miatt csallóközi aranykorunk embereinek végül is menekülniük kellett. Menekülésük és megmaradásuk útja – mint mindig – Erdély szent hegyeibe vezetett. Ott mentették át békés lelkük gyümölcseit, a székely kapuk test – szellem – lélek együttese gondolatának megőrző valóságát, s írásunkat, mely békés gondolatainknak vált hírnökévé elkötelezett tanítóink munkája nyomán – ahogy ezt Friedrich Klára – Szakács Gábor műveikben oly szépen bizonyítják. Ugyanekkor kezdődött hazánk, Európa szívének „eltüntetése” az elhallgatás fegyverével, azért, hogy a sóvárság nagyurai maguknak tudhassák a Kárpát medence kincseit.
Tovább a teljes bejegyzéshez »Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.
Wass Albert
——————————————————————————————
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Weöres Sándor
Wass Albert
Magyar karácsony az égben
Aki még nem tudott róla, ám tudja meg,
hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok,
odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka
megráz egy fényes aranycsengőt.
Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak,
s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe,
ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája.
Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt,
s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán
az emlékezés gyertyáit.
Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal.
Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek,
akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához,
s ki-ki ráaggatja a maga imádságát.
Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak.
Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára.
Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak,
tudja azt mindenki.
De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben.
Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára
ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.
Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel,
mint a magyar.
De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.
Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok,
egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt,
rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől,
hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem.
Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől,
hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.
Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen,
amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!
Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal…”
De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.
Majd az Úr Jézus jelt adott megint,
s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.
Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával.
Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ!
Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon,
szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset,
s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.
Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az.
Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt,
kuksolt ott még mindig nagy ijedten.
Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat,
s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt.
,,Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva.
,,Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. –
,,Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.”
,,Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr.
,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is.
De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?”
,,Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal –
november negyedikén, Uram.
Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben.
Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet.
,,Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. ,,Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?”
,,Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt.
,,Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus.
,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?”
A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt.
,,Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve.
Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott.
,,Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?”
,,Kenyeret” – felelte szepegve Katika. ,,Szép fehér égi kenyeret.
Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. ,,S ha nem, hát az se baj.
De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”
Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek.
Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.
Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt.
,,Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság.
Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön.
Kenyeret.”
Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. ,,Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – ,
,Apuék nem éheznek többet odalent!
A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”
Az Úr Jézus mosolygott.
S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem:
kisütött a nap Magyarország fölött!
A volt faluban minden esztendőben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett. “Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben, az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kisjézus… Hogy a csillagok milyen szépek voltak!” – mondta Gari Margit mezőkövesdi parasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak a régi karácsonyokra emlékezve.
“A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.
Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavarta s, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az “aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a “vágytalant”.
Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot (“mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, “Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal “Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. “Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…
A régiek Karácsony napján “megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”
Várakozás Magazin 5. adás – Különkiadás: “Tanácsok a belső hallás fejlesztéséhez”
Várakozás riport Filotás Máriával 1. rész (15:49)
Várakozás riport Filotás Máriával 2. rész (14:26)
Várakozás Magazin 3. adás Filotás Máriával és Beszeda Gáborral (21:55)
Várakozás Magazin 4. rész Filotás Máriával (16:39)