Mindenkinek, még egyszer megismétlem, mindenkinek joga van a Karácsonyt a maga teljességében, és annak a valós jelentésében megünnepelni, ez nem korlátozódhat egy bizonyos körre, mert maga az Ünnep ősibb, mint eme kör. A Karácsony a mi felfogásunkban, kincsem, az Új Szeretet megszületésének az ünnepe, a krisztusi, azaz a kristály szeretet megünneplése. A krisztusi szeretet, a szeretet kikristályosodott formája; ezt bizonyos rétegekkel elfedni, olyan, mintha egy gyémántot egy finom bársonydarabba göngyölve tárnál a látogatók elé. A krisztusi szeretet mindenki elidegeníthetetlen „tulajdona”, úgymond, és mindenkiben ott van, kivétel nélkül. S ez születhet benned meg, és növekedhet egyre nagyobbra minden Karácsonykor. S ez nem vallási kérdés, ez van, vallásoktól függetlenül; a vallás csak magyarázza ezt a dolgot egy módon, és aki rezonál rá, ezt az értelmezést magáénak tudja. De azt mondani, hogy „ez az én ünnepem, mert én hordozom ennek a szentségét”, talán nem bölcs dolog. S aki úgy érzi, eltávolodott ettől a krisztusi energiától, amit most Karácsonykor szeretne egyfajta megszületés formájában magában táplálni, ne arra koncentráljon, hogy ő kit, és hogyan tud szeretni! Mert akkor megint csak távolodik ettől, ahelyett, hogy felismerné magában ezt a szeretetet. Hanem tekintsen az életére ezen a csodás és szentséges ünnepen, mint egy karácsonyfára. Mint arra a fára, amin ott van számos dísz. Ilyen, olyan, amolyan. S akkor vizsgálja meg ezt a fácskát alulról felfelé haladva azzal a szemmel, hogy keresse meg ezen a fán a csúcsdíszt. Azt a díszt, ami a többi fellógatott ékességgel ellentétben rá van húzva a fa csúcsára, s van egy olyan közös felületük, ami jó nagy területen érintkezik. S hogy ki ez a csúcsdísz azt a következő kérdéssel lehet megtalálni, ezen a sokaknak eléggé teleaggatott fán: „Ki az, aki engem a világon a legjobban szeret? Akinek én vagyok a mindene? Aki engem úgy szeret, ahogy még én sem voltam talán képes soha szeretni magamat? Aki engem, engem szeret, olyannak, amilyen vagyok? Szeret, ismer, elfogad?” Egy ilyen drága létező mindenki életében van, ha nem lenne, akkor most te sem lennél itt, ez megint törvény. És ha megtaláltad őt, ezt az egyetlen őt, tudni fogod, ó, istenem, mennyire szereted te is! Micsoda érzést tapasztalhatsz így meg, ha egyszer meglátod őt, mint csúcsdíszt ezen a fán! És miután ez a fajta, feltétel nélküli, krisztusi szeretet mindig kölcsönös, megérzed a szívedben, hogy mit jelent a szeretet kikristályosodott formája. És akkor Krisztus, és az ő határtalan és végtelen szeretete, ami évről-évre újraszületik ezen az ünnepen, a tiéd is lesz, és nem kell hozzá semmiféle elvek, elméletek elfogadása, csak maga az érzés; a puszta, krisztusi, kristály szeretet. Adamus Saint Germain