Fénymunkások és feladataik
Azok az emberek, akik a spiritualitás útját járva emelkedett tudatosságukat sugározzák szét a környezetükbe. Ez legtöbbször a túláradó nyugalom, béke és harmónia érzése. Ezek az emberek csupán a létezésükkel megváltoztatják mindazokat a környezetükben, akik még túlsúlyban az automatikus elmereakciókkal és a személyes játszmák csapdájával küszködnek.
Az eredeti elnevezés az angol “lightworker” , azaz “fénymunkás” szóból származik, melynek egy elterjedtebb magyar változata lett a “fényküldött” megnevezés. Az elnevezés az emberek egy azon csoportjára vonatkozik, akik jelen földi életüket a bolygó és az emberiség megsegítésének szentelik.
Nem áldozatot hoznak, mert nem annak érzik, amit tesznek. Sokkal inkább belső késztetéseik révén indulnak el – ki előbb, ki utóbb – egy olyan úton, amin aztán már nem lehet megállni,amiről nem tudnak visszafordulni (és itt jegyzem meg, nem is akarnak…).
Hiszen ha ráébrednek vagy egyszerűen csak érzik, hogy többre hivatottak, akkor már elkezdik tudatosan keresgélni helyüket az életben.
Akadnak olyanok közöttük, akik maguktól ébrednek rá feladatukra, de akadnak olyanok is , akik érzik, hogy tenni kell valamit, de csak homályos vágyak, érzelmek csillannak fel szívükben-lelkükben. Ilyenkor érdemes keresni egy “segítőt”, aki kapcsolatot képes létesíteni az “égiekkel” és közvetíteni tudja üzeneteiket az ébredező léleknek életfeladatáról. Persze nem jósokra, önmagukat spirituális tanácsadóknak kikiáltó ál-segítőkre gondolok.
Az ébredezők egy idő után érzik, tudják, ki az, aki nekik valóban helyes útmutatásokkal fog szolgálni . Ha intuicióikra hallgatnak, megtalálják a megfelelő személyt. Lehet, hogy csak egy utolsó megerősítésre vár a fényküldött (aki gyakran ekkor még nem is tudja magáról, hogy az), hogy jó úton jár… és szárnyalni kezd.
Tovább a teljes bejegyzéshez »