Az ősi magyar kereszténység kialakulása
Dr. TÚRI GÁBOR írása
A szkíta kereszténységről, a valódi jézusi tanokról
kettős kereszt – teremtő mag
A Szent István-i térítés előtt létező, ma már sokak számára tudott ún. szkíta kereszténységünk kialakulása, gyökereinek feltárása hazánkban a Kárpát-medencében, az utóbbi évtizedek állhatatos kutatásai alapján egyre élesebben és egyre biztosabban, politikai torzításoktól és érdekektől mentesen mutathatja meg magát.
A méd mágusok a Kr.e. V. sz. idején a perzsák előretörése és térhódítása miatt kénytelenek elhagyni az egykori Média területét.
Ennek oka az, hogy Dáriusz – győzelme után – országában a Zarathusztra-vallást ismerteti el, amelynek egyik sarkalatos különbsége a méd-magyar mágusvallással szemben, hogy a tűz kultusza áll vallásuk középpontjában.
Ezzel a mágus papság nagy többsége nemcsak hittételi, hanem világnézeti okokból sem tudott egyetérteni, ezért északra a Kaukázus és az Aral-tó köze felé, keletre az Indiai-félsziget területére és nyugatra Galilea, pontosabban a Tábor-hegy környékére (ahol a későbbi századokban éppen Jézus tevékenysége bontakozik ki ) húzódnak vissza.
A mágus-magyar vallást ekkor már a 4+1 elem tisztelete jellemezte.
A víz, a tűz, a levegő, a föld és a szeretet fénylőfája.
A víz, – amely, mint ma már tudjuk- folyadék kristály és ezért információ-tároló szerepe is van, a tűz, amely ebben az esetben az égést, a perzselést jelképezi, oxidáció és energiát adó szerepe van, mint a Napnak, a levegő, mint lég, amit csodálatos nyelvünk meglátása alapján a lélegzéssel, a lélekkel is asszociálhatunk, és végül a föld, amit a Földdel, mint bolygóval is kapcsolatba hozhatunk, ez a mindent hordozó, és minden anyagot adó és visszafogadó elem, amiből ered anyagi életünk és létünk és ezekhez kapcsolódott az ötödik elem, a fa, amit a kínaiak és később az európaiak is átvettek a mágusoktól, de hibás fordítással “Holz” (élettelen)fa-ként és nem a valódi jelentésében, mint az nálunk volt: vagyis élőfa; “Baum” értelemben.
Ez volt a mi Életfánk, mint ötödik elem, az ezen látható „fénymagokkal“, ami a növekedést és ezen keresztül az élet folytonosságát szimbolizálta (ld. a gyügyei ref. templom kazettás mennyezetfreskóit és Velemért, Pap Gábor idevonatkozó tanulmányival).
A Mag, amely mindig a szeretet termése, így egyben annak szimbóluma.
Így állt előttünk Jézus is, mint a Fény-fia, aki maga mondta:
“Én vagyok a világ világossága” és életével maga volt a megtestesült szeretet.
Tovább a teljes bejegyzéshez »Engedjük a gyermekeinket élni!
Az a gyermek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy: legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy tehát a gyermek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk.
A gyermek életkoronként is változik. A kisgyermeknek a legfontosabb a szabad, és nem a fejlesztő játék. Minden nap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint gyermekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e a kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
Megismerhetik a szülők a gyermekeiket, ha megengedik ezt maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyermekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzser képzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angol oktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyermeket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják.
A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyermeknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték, testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyermeket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!”Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban, és elkezd eltolódni. Egyre később tud a gyermek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér bele az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.
A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves, szőke kislányom, aki a három napos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kellene írni: „Átépítés miatt átmenetileg zárva.” A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3-8 év, aztán a gyermek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét.
Aki pedig jól ült a családja által nyújtott, érzelmi biztonságban, az nem lesz drogfüggő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyermek váltogat a végletek között, addig nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, hogy nem normális. A baj akkor van, amikor megmerevedik az egyik végletben.
A kamaszt csak a kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos. Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan, de nem fogja végig a nyújtón.
A gyermeknek nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma, Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyermekek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyermeket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második, vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyermekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőknek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kellene lassítani, mert ez a gyermek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyermek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.
Próbáld élvezni a gyermekedet, ez a legfontosabb. A gyermek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyermeket. Manapság egy izolált anya próbál 2-3 gyermeket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyermekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet, és a gyermekkel való marháskodást, és akkor jó lesz minden.
Vekerdy Tamás
Forrás: http://www.tabunyitogato.hu/
Egyházalapítás
Badinyi Jós Ferenc: A Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása – részlet
Atilla szent koronája
A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről. Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az „ATYA-ANYA-FIÚ” Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint „Szent Csillagnak” nevezi, mely „a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából… egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat”. (Pap Gábor: „Angyali Korona, szent csillag” (1996. 21. Oldal.)
Sokszor felmerült bennem az a gondolat, hogy talán Atilla szkíta-hun nagykirályunknak készült…? Talán akkor akarta fejére illeszteni, amikor Rómát és Bizáncot legyőzve vissza akarta állítani a Jézusban megújult, szkíta ősbölcsesség hitvilágát, Skytianusz és Mani szervezeteinek a felélesztésével. Lehetséges, hogy Aetius is „beavatottja” volt ennek a tervnek. Ugyanis más indoka nem lehetett Valentius, római császárnak arra, hogy orvul megölesse. (Érdekes itt megjegyezni azt is, hogy Aetius származásáról, családjáról semmit nem közöl Róma.)
Atillára vonatkozólag van még egy fontos adatunk is, melyet IMRE Kálmán munkatársam szívességéből közölhetek, nevezetesen az, hogy:
„Izgató kérdés a krónikás azon megjegyzése, hogy Atilla „Engadiban nevelkedett”, mivelhogy ENGADI csak egy található térképen és ez a Holt-tenger nyugati partján fekszik, azonos távolságra Jeruzsálemtől és Aradtól, nem is messze az esszeusok vagy esszenusok fő fészkétől, Qumrantól”
Itt a Palesztinában lévő „ARAD”-ról van szó, és azt is tudni kell, hogy Atilla „királyi cserefiúként” volt a római császárnál, mialatt a római herceg – Aetius – a hun-király udvarában nevelkedett. Így kerültek Atilla és Aetius (Éciusz) szoros barátságba. „Engadi” tehát Atilla idejében a Római Birodalomhoz tartozó terület és így is mondhatjuk – „zsidótalanított” terület volt, ahol Péter apostol által alapított ún. „antiochiai” gyülekezethez tartozók éltek. Vagyis ezek is a Saul-Pál-féle zsidó-kereszténység visszautasítói voltak, tehát az ortodoxia „eretnekei”. Ha Atilla itt nevelkedett, akkor kétszeresen volt „Jézushitű”. Születésénél fogva, mint hun-királyfi és a mai „kopt-kereszténység” őseinél is a saját vallását élhette Engadiban. De valószínűleg a kaukázusi hun-testvéreit is meglátogatta, és Edessaban is járt, hiszen útjába esett és azért küldte királyi apja a rómaiakhoz, hogy a római és a velük szomszédos „hun” területeket és népeiket megismerje.
Tovább a teljes bejegyzéshez »Fényvallás – A Fény útja – a Magyarság ösvénye
Aki a magyar hitvilágot a maga valóságában és transzcendenciájában szeretné megérteni, nem korlátozhatja megismerési körét arra, amit a fizikai világban talál. Vannak olyan igazságok, amelyekhez fel kell tudni emelkedni. Ilyen annak megértése is, hogy a magyarság ősi vallása fényvallás volt.
Vágjunk a közepébe! A fényvallás, mint ahogyan az elnevezés is mutatja, a fénnyé válásról szól. Fénnyé azonban nem úgy válunk, hogy eltűnik a testünk és egy magasabb dimenzióban találjuk magunkat, minthogy az embernek jelenlegi létmódozatához elengedhetetlen a teste. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy az élő isteni Fény egyfajta közvetítőjévé, átadójává válhat az, aki valóban képes önmagát Fénybe öltöztetni. Még pontosabban fogalmazva a megfogalmazhatatlant, a fényvallás a hívője vagy inkább a tudója és gyakorlója számára azt jelenti, hogy ő képes a Fény világában is létezni. Ez a Fény meditatív úton közelíthető meg és természetét tekintve nincs benne semmiféle anyagi. Ez a végső valósághoz tartozó Fény, amelyet talán a metafizika szóval illethetnénk, de akkor is csak közelítő és könnyen félreérthető formában.
A magyar ősvallásban a Fény egyszerre jelentett egy misztikus egységélményt, egy fényélményt és egy tudati fokozatot is. Ebből is látszik, hogy a vallás középpontjában a beavatás állott. A beavatásra való felkészülésre pedig nem lehetett sajnálni az időt és az energiát, mivel itt nem kisebb volt a tét, mint önmagunk megváltása. Aki ugyanis nem képes önmagában átalakítani a sötétséget fénnyé, az nem veheti fel a harcot a világában sem a Sötétség erőivel szemben.
Az magyarság fényvallásában ez egy tudatosan vállalt küldetésként képződik le. Ezért méltán nevezhetjük mágus-vallásnak vagy táltos-vallásnak is. Egyfajta őskereszténység bontakozik ki lelki szemeink előtt, amikor a magyarság vallását tanulmányozzuk.
A szkíta kereszténység voltaképpen napkereszténység, amely ősi gnosztikus hagyományokat is magába olvaszt. Tehát a gnózis, mint önismeret és istenismeret, megtalálható a fényvallásokban. Elterjedt a magyarokról hajdanán, hogy tűzimádók voltak. Nos, valóban imádták a tüzet, de annak a misztériumát helyezték előtérbe, vagyis a Fényt. A fényélményeik miatt állították azt az eleinkről, hogy imádták a tüzet. Valaha a Fény útja egyet jelentett a Teremtőhöz vezető úttal. Ez volna egyébként a vallások lényege. Az egyéni ember szintjére vetítve ez a folyamat azt jelenti, hogy létezésünk középpontját miként helyezhetjük át az időtlen, az örökkévaló, a halhatatlan Énünkbe. Ezért elválaszthatatlan a beavatás és a fénytermészet a vallástól magától.
A magyar fényvallás voltaképpen napimádó, de ez nem félreértendő. Al-Bakri írja egy helyütt, hogy a magyarok „egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az ég Urában hisznek és az Ő egyetlen Hatalmasságában”. Ha meg띐gyeljük az eredeti Naphimnuszokat és nem vagyunk a sztereotípiák rabjai, akkor feltűnhet számunkra, hogy minden korban a Napot tisztelve az egy Istent imádták nem csak a magyarok, hanem sokan mások is. A Teremtőnek a különböző tulajdonságai kaptak más és más elnevezést, sőt egy idő után személyiséget is. De hiba volna ezt összekeverni a többistenhittel, mint ahogyan sokan teszik. A Napisten éppen úgy a Teremtő része, miként az angyalok és szentek.
A magyar fényvallás sok tekintetben rokonítható a zoroasztrizmus hitvilágával, amelyben a Világosság és a Sötétség, a Fény és az Anyag, a Jó és a Rossz örökös küzdelme bontakozik ki. S valóban, tetszik vagy sem, az ember ebben a tusában vesz részt. Azzal a megkötéssel, hogy elsősorban mindenkinek önmagában kell és lehet csak leküzdenie a sötétséget. Tehát a legnagyobb próbatétel a Fény útján járónak nem más, mint bebizonyítani érdemességét, rátermettségét, ily módón beavatottá válni és megvilágosodni. Ezzel járulhat hozzá a Világosság Urának győzelméhez. Ez egyfajta sorsszerűséget is előrevetít és egy heroizmussal is együtt jár.
Ezt a szintet – a beavatottá válást – bárki elérheti. Így az egyén megválthatja önmagát, de a folyamat ott nem áll meg, hanem bővül. Hiszen a beavatott a közösség javára, majd a nép üdvéért és végül a világért is képessé válhat tetteket véghezvinni.
Mindez azonban csak a valódi szakralitás (szentség) által valósulhat meg. Ha eltér valaki a magasrendű szellemi céloktól, akkor nem érheti el azt a morális és tudati fokozatot, amelyen a Fénnyé válása folytatódhat, s leperdülhet az útjáról.
A Fénynek több követét is ismerjük a történelemből, de elég sokat sajnos nem. Ám ez az ismeret véleményem szerint csak annyiban hasznos, ha bennünket arra ösztönöz, hogy belső erőnket fejlesszük. Sem a kivagyiság, sem az öntetszelgés, sem a saját nagyszerűségünk bizonygatása nem tartozik hozzá a Fény valódi mivoltához, mely csak csendesen világít a sötétségben és teszi a dolgát.
forrás: boldognapot.hu
A Fény kígyója
A Földön 13 ezer évente bekövetkezik valami szent és titokzatos esemény, amely mindent megváltoztat, és a igen mélyreható változásokat idéz elő. Ez a ritka változás mostanra elkezdődött: a Föld középpontjához kapcsolódó ősi energia elindult, hogy megtalálja új otthonát.
A Fény kígyója
Ez az energia mozgás közben hasonlatos egy kígyóhoz, akárcsak az emberi test kundalinije. A Föld Kundalinije mindig a földfelszín egy meghatározott pontjához kapcsolódik, ahol megközelítőleg 13 ezer évet tölt el. Az idő letelte után azonban egy másik területre költözik, ahol újabb 13 ezer évet tölt el. Ez az energia táplálja a Föld spirituális keresőit. Nem csak a világ különféle asramjaiban, kolostoraiban élőket, hanem a mindennapi életben is mindazokat az egyszerű embereket, akik a maguk módján Istent keresik. A Föld Kundalinije az a titokzatos energia, amely az emberiség minden tagjának szívét összeköti.
A Fény kígyója és a precessziós ciklus
Ez az energia a napéjegyenlőségi precessziós ciklushoz igazodva mozog, és amikor elmozdul, megváltozik a spiritualitásról alkotott fogalmunk. A következő ciklus energiái szerint alakul át, hogy magasabb szintű spirituális ösvényekre vezessen bennünket.
Közelebbről nézve a következő a helyzet. A Kundalini két pólussal rendelkezik, közülük az egyik a Föld középpontjában van. A másik valahol a felszínen található, és a világ bármely pontjára eshet. A Föld saját tudatossága határozza meg, hogy hol kell lennie.
A Föld Kundalinijének polaritása pontosan egy 12 920 éves ciklus végén vált át az ellentétes pólusra, amivel egyidejűleg a Föld felszínén is megváltoztatja helyét.
Az új területen nem csupán annyi történik, hogy a szent helyszín környékén élők hirtelen tudatukra ébrednek. Az energia új frekvenciát küld a Földet körülvevő elektromágneses hálóba, így végső soron a bolygó egészének tudatosság-hálózatát befolyásolja. Ez a terv, amely már készen áll, meghatározza az emberiség spirituális fejlődésének útját.
A tibetiek és az indiaiak is ősidők óta nyilvántartották a napéjegyenlőség precessziójának mozgását. Mindkét kultúra nagy jelentőséget tulajdonított a 12 részlet mindegyikének. Ezeket a részleteket „Yugáknak”, vagyis „időszakoknak” nevezték, és minden Yugának egyedi vonásokat tulajdonítottak, amelyek az egyes Yugák ideje alatt hitük szerint az egész emberiségre hatással vannak. Minden Yuga egy külön csillagképhez is kötődött, és így az asztrológia szerves részét is képezte.
A Vízöntő kor és a női energiák egyensúlya
Mindannyian hallottunk már arról, hogy a Vízöntő korszaka felé tartunk. Ez így van 2012. december 21-én a Föld tengelye ennek a csillagképnek a szélére mutat majd, és 12 920 éve első ízben fordul majd elő, hogy a galaxis közepe felé indul el, és nem távolodik tovább. Az elkövetkezendő 2160 évben a Föld tengelyének egyenese a Vízöntő csillagképén belül fog mozogni.
Mindig, amikor a Föld tengelye egy új csillagképben veszi fel helyzetét, az emberiség is változik. Az ősi hit szerint ilyenkor tulajdonképpen minden megváltozik 2012.. december 21-én a tengely egyenese át fog billenni a galaxis középpontja felé, és a Föld Kundalinije megkezdi a felszínen elfoglalt helyzetének módosítását.
Ennek az alapvető energiának a mozgása megnyitja majd a teret a női energiák uralma előtt, melyre az elkövetkezendő 13 000 évben kerül majd sor. Ilyen hatalmas változások nem egy éjszaka alatt zajlanak le, bonyolultan összehangolt eseményekből szövődnek, melyeket végső soron a szeretet irányít, a mindenütt jelen lévő, minden élet iránt érzett szeretet.
A Fény kígyója új otthonra lel Chilében
Emberek tízezrei, főként indiánok, hallgattak már a mély belső szóra, amelynek útmutatása alapján 1949 és napjaink között hozzájárultak ahhoz, hogy a Fény Kígyója feljusson az Andok hegység chilei magaslataiba, ahol jelenleg is tartózkodik. Nemcsak arról van szó, hogy most a spirituális erő áthelyeződik a férfi nemről a nőire, hanem arról is, hogy a spirituális erő Tibetből és Indiából Chilébe és Peruba költözik.
A Világ Fénye, amelyet eddig a tibeti és az indiai kultúra táplált és terjesztett, mára teljes. Most kezdődött meg új uralma Chilében és Peruban, és nemsokára kiterjed minden ember szívére.
forrás: http://magyarmegmaradasert.hu/
“De a fényem nem aluszik,
Magyar lelkem nem alkuszik,
Nem eladó hazám földje,
Sem egészben, sem széttörve.
De még egyszer összerakjuk,
Isten-hittel összevarrjuk,
Úgy lesz, ahogyan volt régen,
Úgy, ahogyan fönn az égben.”
Szkítia – Az én szívem mikor dobban
Wass Albert
Intelem
Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.
Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!
Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.
A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:
magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!
Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus
/Magyar zsoltár, részlet/
VI.
Száraz nyelvem kisebbzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párizsban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontú ti ősök,
ti réghalott regősők, ti vértanuk, ti hösök
üljetek mellém!
Ülj ide, gyülj ide, népem
s hallgasd amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem,árva népem!-
-dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj hogy világgá hömpöjögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!
https://www.youtube.com/watch?v=A-2oM-DYcbs&feature=youtu.be
Dsida Jenő – Psalmus Hungaricus