Az ősi magyar kereszténység kialakulása
Dr. TÚRI GÁBOR írása
A szkíta kereszténységről, a valódi jézusi tanokról
kettős kereszt – teremtő mag
A Szent István-i térítés előtt létező, ma már sokak számára tudott ún. szkíta kereszténységünk kialakulása, gyökereinek feltárása hazánkban a Kárpát-medencében, az utóbbi évtizedek állhatatos kutatásai alapján egyre élesebben és egyre biztosabban, politikai torzításoktól és érdekektől mentesen mutathatja meg magát.
A méd mágusok a Kr.e. V. sz. idején a perzsák előretörése és térhódítása miatt kénytelenek elhagyni az egykori Média területét.
Ennek oka az, hogy Dáriusz – győzelme után – országában a Zarathusztra-vallást ismerteti el, amelynek egyik sarkalatos különbsége a méd-magyar mágusvallással szemben, hogy a tűz kultusza áll vallásuk középpontjában.
Ezzel a mágus papság nagy többsége nemcsak hittételi, hanem világnézeti okokból sem tudott egyetérteni, ezért északra a Kaukázus és az Aral-tó köze felé, keletre az Indiai-félsziget területére és nyugatra Galilea, pontosabban a Tábor-hegy környékére (ahol a későbbi századokban éppen Jézus tevékenysége bontakozik ki ) húzódnak vissza.
A mágus-magyar vallást ekkor már a 4+1 elem tisztelete jellemezte.
A víz, a tűz, a levegő, a föld és a szeretet fénylőfája.
A víz, – amely, mint ma már tudjuk- folyadék kristály és ezért információ-tároló szerepe is van, a tűz, amely ebben az esetben az égést, a perzselést jelképezi, oxidáció és energiát adó szerepe van, mint a Napnak, a levegő, mint lég, amit csodálatos nyelvünk meglátása alapján a lélegzéssel, a lélekkel is asszociálhatunk, és végül a föld, amit a Földdel, mint bolygóval is kapcsolatba hozhatunk, ez a mindent hordozó, és minden anyagot adó és visszafogadó elem, amiből ered anyagi életünk és létünk és ezekhez kapcsolódott az ötödik elem, a fa, amit a kínaiak és később az európaiak is átvettek a mágusoktól, de hibás fordítással “Holz” (élettelen)fa-ként és nem a valódi jelentésében, mint az nálunk volt: vagyis élőfa; “Baum” értelemben.
Ez volt a mi Életfánk, mint ötödik elem, az ezen látható „fénymagokkal“, ami a növekedést és ezen keresztül az élet folytonosságát szimbolizálta (ld. a gyügyei ref. templom kazettás mennyezetfreskóit és Velemért, Pap Gábor idevonatkozó tanulmányival).
A Mag, amely mindig a szeretet termése, így egyben annak szimbóluma.
Így állt előttünk Jézus is, mint a Fény-fia, aki maga mondta:
“Én vagyok a világ világossága” és életével maga volt a megtestesült szeretet.
Tovább a teljes bejegyzéshez »