Az Akasha az univerzum történetét rögzítő, tárolókönyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektől fogva. Ezt a rendszert a misztikusok “A Beszélő Fény Krónikájának” is hívják.
Nem azonos a világéter teljes hullámterével, mivel abból a háttérzaj, a szüntelenül zengő idővisszhangok (ez a szférák zenéje) miatt nagyon nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni.
Az Akasha-krónika az Isten által létrehozott és működtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshető módon van eltárolva. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak,történésnek a raktára. Az Akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön.
Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belőle, kikeresni az őket érdeklő információkat (sámánok, látnokok, tanítómesterek).
Peter Krassa könyve, az Akasha-krónika, amely 2000-ben magyarul is megjelent a Trivium Kiadónál, sajnos rendkívül szegényes mű (véleményem szerint) és szinte semmi használható ismeretet nem tartalmaz magáról a könyvtárról.
Ez persze nem csoda, hisz az (anyagba ragadt) tudomány helyett eddig főként csak a misztikusok foglalkoztak az isteni adattárral, ők is csupán olvasói szinten.
Ezért döntöttem úgy, hogy ebben az írásomban röviden ismertetem az Akashát, annak szerkezetét és működését. A szükséges információkat természetesen magából az Akashából nyertem.
Az Akasha-krónika fizikai szerkezete
Az Akasha-krónika fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységből felépülő, időszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különböző térbeli pontjain találhatók.
Konkrétan: minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelemből állnak.
Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású.
Az egyes tárolók felépítésükben és működésükben a lélek architektúráját(szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretű barionokból állnak. Amolyan “szupernagy” lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos működésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal egyetemben.
Többféle típus is van belőlük, a legnagyobbak teniszlabda méretűek, és természetesen mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, időhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) őrződnek a végtelenségig.
Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja az információt!
Mert ezek az általunk ismert és használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és működési megbízhatóságukban messze elmaradnak az Akasha-krónika rendszereihez képest.
A tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás) kommunikációs időszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat topológiája (felépítése) kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyűrű alakú, amiben teljes az információk redundanciája (ismétlődése). Minden adat legalább két helyen van eltárolva,két külön bázison és tárolóban, az univerzum két különböző pontján.
Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül vagy megsemmisül (baleset,háború, természeti katasztrófa, egyéb műszaki hiba miatt), az információk akkor sem vesznek el belõle. Az Akashában az adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet nélkül íródnak bele az új események információi külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belőle adatokat a rendszerhez hozzáférő intelligenciák más csatornákon keresztül. Az időszálak ezért szimplex üzemmódban működnek, bennük, rajtuk az adatátvitel mindig csak egy irányban folyik.
A rendszer az egyes teremtési korszakok kezdetétől a végéig működik, és külön fizikai tárterületeken őrzi a korábbi korszakok összes információját is. A kapacitása és a műveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat, valami elképesztően óriási (piko, sőt femtoszekundumokról van szó!), de nem korlátlan. Nagy terhelésnél előfordul, hogy több másodpercet is várni kell a válaszra.
Ez még akkor is így van, ha a keresett információt az univerzum legtávolabbi pontjáról kell előbányásznia a kiszolgálónak. Az egyes tárológömbök tematikusan megosztott adatrögzítést végeznek,vagyis az információk már eleve többféle indexelésnek megfelelően kerülnek rögzítésre benne.
A gondolatok, amik állandóan ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkező információkat, tapasztalatokat indexelik,csoportosítják és jelölik meg. Hozzáfűződnek az eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve később a visszakeresés folyamatát.
Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek időszálasan fel van fűzve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális információ gyűjtő, feldolgozó, tároló rendszerként működik a teremtésben, vagyis szerves része az Akashának. A nagy tárológömbökben mindenkiről létezik egy teljes másolat, ami állandóan, azonnal frissül.
A különbség egy lélek és a róla készülő biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben az információk élnek, manipulatívak, dinamikusak, tehát futnak, aktívan cselekednek, működnek, mint valami program (jobb hasonlatot nem tudok rá a jelenlegi földi fogalomkészletből), míg a háttértárban lévő másolat csak egy passzív, statikus, nem futó, vagyis holt adathalmaz.
Egy lélek fizikai megsérülése, netán megsemmisülése esetén a teremtője ezen másolat alapján tudja teljes pontossággal újra alkotni őt,visszaállítani az eredeti létezési állapotának megfelelően. Így semmi sem vész el a rendszerből.
Az Akasha-krónika adattárolási módja
A beérkező információk több forrásból származnak. Egyrészt a lelkektől érkeznek, másrészt vannak külön kronovizorok (gravitációs távcsövek, időhullámokat érzékelő felvevőkamerák), amelyek vagy messziről, az adott szektorhoz tartozó Akasha bázisról végeznek rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák formájában) a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy csillagrendszerben, bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint megfigyelők, akár nem (pl.: természeti jelenségeknél), mindenről készül feljegyzés.
A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne zavarja meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amiről jó lenne közeli felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással odaérkezik egy rögzítőegység.
Ezek vezérléséről, irányításáról külön operátorok (kezelők) gondoskodnak. Ők (ezek a lelkek) a könyvtárosok, az eseménytárosok, akik az Akasha üzemeltetőiként dolgoznak az univerzumban. Az Akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belőle.
Még a galaxisok közti mély űrben zajló történésekre is odafigyelnek, sőt az univerzumon kívüli dolgokra is, a nemtér-nemidőben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk téridő buboréka természetesen kapcsolatban áll az őskáoszban létező többi univerzummal, és azok Akasháival, bár nem mindegyikkel van időszálas összeköttetése és állandó információcseréje.
Az információk tárolása (ez keleti népmesékben a szellem a palackban)többféle szempont szerint történik. A két legfontosabb indexelési típus a hely és az idő. Konkrétan: (Hely) Ki, milyen lélek, melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón, városban, tehát pontosan fizikailag a téridőben hol gyűjtötte az információt. (Idő) Mikor, milyen helyi időszámítás szerint, mikortól meddig történt a dolog.
Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikből nagyon sokféle van. A rendszer belső redundanciáját növelik, a keresési időt pedig csökkentik ezek a műszaki megoldások, javítva a keresők (adatkezelő szoftverek) találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, stb.
Vagy külön megnézhető minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illető. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt. Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetőség reménye nélkül.
Az egész fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévő radírozás nyoma, az ujjlenyomat, maszat, stb. is. Hisz a lélekben minden érzéklet, még az érzésekés a gondolatok is mind számon vannak tartva. A testünk minden atomja, sőt elemi részecskéje “számon van tartva”, nemhogy a hajszálaink! Az egyes tudományágak eredményei szintén különféle felosztási rendszerek szerint kereshetők.
Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban, pl. fizikából minden felfedezés, kutatás, kísérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is, hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhető vázlatszerűen (mintha könyvet olvasna a lélek), de megnézhető holografikus filmen is az egész eseménysor,akárha most játszódna, élőben. A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért.
Az eseménytárosok egyben felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé gyakorlott felhasználóknak,illetve megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a hálózatból. A teremtés biztonságos, irányítható működéséhez nagyon fontos az információk megfelelő szeparálása, áramlásuk szabályozása.
Egy adott rendszert (lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól(gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelő tudással lehet a legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelő működésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer információtartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetően.
Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az Akashában tárolódó információk mennyiségéről, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sűrűn teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár kellene, mint Pest-megye (kb. 6000 km^2). Tele magas polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.
Keresés, olvasás az Akasha-krónika rendszerében
Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, először is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A keresési feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszűkíteni a keresőprogram számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét.
Mindez gondolati úton történik,tehát nem valami billentyűzeten kell bepötyögni valamilyen nyelven a kérést(bár a gyengébbek kedvéért még ez is megoldható). Az Akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezető időszálon vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belőlük (pl. frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértőt (eseménytáros angyalt,beavatott tanítómestert, buddhát, stb.), nézzen utána az őt érdeklő adatoknak.
A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenségére),szeparációjára (elkülönítésére) felügyelő angyalok. Törvényszerű, hogy minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban,annál több információhoz fér hozzá az Akashából.
Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztől (mintha barkochbáznál). Az ezoterikus titkokba történő beavatás tehát lényegében azon kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez.Vannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal.
A művészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedő affinitással rendelkeznek az Akashából való információ kinyerését illetően. A lelkük információ tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk könnyen jön az ihlet.
Gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve.
Ezért mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben tehetséges. A Teremtő képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a teremtményei vagy csak egyes meghatározott lélekcsoportok elöl, így azok nem kereshetők(titkosak) a számukra. Ilyen például a jövőbelátás bizonyos szűk határokon túl (pl. a jövő heti lottó nyerőszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra) visszamenőleg.
Persze kivételek mindig akadnak. Én magam találkoztam olyan emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése volt az egész földi jövőhöz, a mostani idők végezetéig. De beszéltem olyannal is, aki az összes teremtési korszak eseményeire rálátott visszamenőlegesen. Ebből ő könyvet is írt (a Naprendszer igazi történetéről
évmilliókra visszamenően), csak nem jelent meg máig sem (sajnos) az örököseinek köszönhetően a műve.
További érdekességek az Akasha-krónikáról
Ha mégis rögzítésre kerülnek az Akashából egyes rövid részletek anyagi hordozófelületen, akkor azt általában különleges (kopás, törés, sav, rozsda és hőálló) fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil, időtálló (aranytartalmú)ötvözetből vannak. Ilyen Akasha lemezeket máig őriznek a Föld több pontján a beavatottak, illetve eltemetve várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon gondosan elrejtve vigyázzák a későbbi korok bölcs emberei számára az Isteni Tanács megbízásából.
Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk hozzá, mert a civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt ostobaságában) könnyen megsemmisíthetné az ősi tudás eme kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette már több esetben. Lásd: a mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a Kínában és Tibetben őrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tűzre hányt papiruszait. Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül.
Az olyan szentként tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán gyakorlatilag szemelvények az Akashából. Bizonyos információk kivonatai egyszerűsített formában a “köznép” számára. A Védák például versbe szedve, 64 témakör köré csoportosítva tartalmazzák a tudás lényegét az univerzumról, mint valami tankönyv sorozat. A Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a jelenlegi teremtési korszak eseményeiről.
Ezt már javában fejtik a zsidó egyetemeken számítógépekkel, amióta rájöttek a legfelsõ kódolási szinttitkára 1997-ben. Az Akashát azért nevezik (allegórikusan) “Beszélõ Fény Krónikának”, mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek számára egyébként az időhullámok, és az általuk hordozott információk érzékelése világító, fénylő észleletként jelentkezik közvetlenül.
Az ókori teremtésfilozófiákban a BESZÉD, SZÓ és HANG a LEVEGŐ, illetve a SZÉL modulációját (információtartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek semmi köze az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. A Fény azért “Beszél”, mert az univerzumban mindenhol jelenlévő fénykvantumok (a tér és a fény) mind intelligensek. Forrásrendszerükben őrzik az általuk begyűjtött tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a szentély közepén.
További különlegessége az Akashának, hogy benne a jövőről is találhatók feljegyzések. Azok a leendő, még a jövőtérbe tartozó események, amelyek determinisztikusan vagy nagy valószínűséggel következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, előrevetített lehetőségek szerepelnek.
Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal(valószínűségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlő intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdező számára. Ugyanakkor fontos tudnunk,hogy a jövő sohasem végzetszerű és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv. Általában az öt legvalószínűbb lehetőségről készít jövőképet ez az előrejelző szoftver.
A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési csomópont, minél messzebb nézünk előre a jövőben és minél kevesebb a determinisztikus kényszerhatás. A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) letörlik a feltudati memóriájából minden korábbi emlékét, tudását.
Ez mindenkire nézve kötelező, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban ugyan megőrződik minden információ, amit az összes előző élete során, és a szellemi világban gyűjtött be az illető, de ez a privát Akasha zárolva van a feltudati része elől.
Csak elenyészően kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját Akashájához, netán másokéhoz is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén felér egy mini megvilágosodással. A halál után a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok zajlanak.
Először nagy sebességgel lepörög előtte az élete teljes filmje, alig 1-2 másodperc alatt. A különös ebben az, hogy a hihetetlen adatátviteli sebesség ellenére mégis teljesen tisztán, és jól felismerhetően futnak át a tudaton a képek, és egyéb érzékletek, vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a testbe születésétől a haláláig begyűjtött, újraolvasásra és ellenőrzésre kerül. Ilyenkor az Akasha automatikusan összehasonlítja a lélek feltudati részében felgyülemlett információkat a szentélyben (altudat) eltároltakkal, és a biztonsági másolattal, hogy ne legyen köztük különbség, hiány.
Ezután következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga megítéli az adott életének eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a karmája állását. Majd ezt felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélekhierarchiában felette álló, róla gondoskodó, vezetői feladattal megbízott,bölcs (isteni) intelligenciák csoportjához.
Ők felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják azt, illetve módosításokat javasolnak ha szükséges. Ezután láthat neki a következő életét, reinkarnációját megtervezni, annak szükséges eseményeit és paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges megfelelő helyet, időt, környezetet, testet. Ha ez is megvan, akkor léphet a szellemi világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok menetrendje általában a mi szellemi világunkban.
Saját tapasztalataim az Akasha-krónikáról
Én többnyire akkor szoktam nézelődni az Akashában, amikor a testem alszik. Ilyenkor a keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a számomra,mintha egy könyvet lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet magyarul vagy fogalomnyelven) mellett különféle képek, sőt filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket úgy is, mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul szemlélődőként. Közben a nézőpontomat szabadon változtathatom, bármelyik résztvevő személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit ő, a tanú akkor és ott észlelt, érzett, azt én is átélhetem, teljes intenzitással.
A lejátszás sebességén állítani lehet, illetve ugratható a film a megnézni kívánt helyre. Amikor meditáció során kérek választ valamely felmerülő gondolatommal kapcsolatban, szintén többféle módon érkezhet az információ belülről, a rendszerből. Például egyszerűen eszembe jut a megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan.
Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel én a részét képezem neki, vagyis én ő vagyok. Másrészt megjelenhet térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken belül a kérdés feltevése után.Ilyenkor valósággal világít a lelkemben a válasz.
Képi formában látom a fogalmakat, méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok válasz van a kérdésemre, akkor nem sorban kapom őket, hanem az egészet egyszerre rám ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerűen. Ez olyan, mint egy minimegvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetővé válik néhány pillanatra.Ennek a megemésztése persze időbe kerül.
Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövőjébe. Egy alkalommal, évekkel ezelőtt megnéztem az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövőben fogok megírni. Belelapoztam,hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora sikere lesz majd ha megjelenik.
Több írásomat is úgy szoktam elkészíteni, hogy közben a szöveget összevetem az Akashában már előre megtalálható kész változattal,és úgy javítom, igazítom hozzá. Ez persze érdekes időparadoxonok lehetőségét veti fel, de eddig nem voltak belőle gondok. Furcsa tapasztalatvolt, hogy egy alkalommal már azelőtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból, továbbá hozzászólásokat és kritikát egy művemhez, hogy egyáltalán elkészült volna.
Az Akasha nem csak minden földi író műve található meg, hanem azok is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a leszületésük előtt alkottak meg a szellemi világban. Ezek általában még színvonalasabbak, mint a testben élve írottak.Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az adattárban,nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer ugyan megpróbáltam tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de nem sikerült áthoznom, bárhogy igyekeztem is. Azonnal észrevették, és még időben megállított egy “információs határőr” angyal, kitörölve belőlem az anyagot.Viszont azt az emléket meghagyta, hogy elkapott, emlékeztetőül.
ÖSSZEGZÉS
Mindezekből láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs hálózat működteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (erről mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. Ez a kis összefoglaló írás azért készült, hogy megmutassa az előttünk állóperspektívákat, a lelki fejlődésünkben ránk váró feladatokat.
Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél előbb meg kell tanulnunk a teremtésinformatika(információ geometria) alapjait. Hogyan kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni,eltárolni, megőrizni, visszakeresni, tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására. Az emberiség a XX. században kilépett a tudatlanság korából és elindult a megvilágosodás felé vezető (hosszú) úton.
Létrejöttek és elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta,telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nőtt a civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ugyanakkor az emberi tudat is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit (agykontroll,gyorsolvasás, hipnopédia). A változások szükségszerűen egyre gyorsabban zajlanak, bár az emberek többsége képtelen követni az ilyen sebességű fejlődést. A tudásalapú társadalom felépítéséhez legalább egy emberöltőnyi időre lesz szükség, és nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra. Még mindig csak az elején vagyunk a folyamatnak.
A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való összekapcsolódás lesz,egyfajta lelki internet, némi számítástechnikai segítséggel. A lélek az univerzumban létező legtökéletesebb információ tároló rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket.
A nálunk évezredekkel fejlettebb,földönkívüli civilizációk többsége a jó adattároló, de buta számítógép, és a felejtő, de okos, kreatív lélek szimbiózisát választotta megoldásul az információkezelési problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport számára gyakorlatilag a legvégső cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni Fenntartási Rendszer Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert az Isten a lelkek összessége, a minden létező élő intelligenciája.
Gaál Attila