Dimenzióváltásunk értelmezése !
Egy nagy belső átalakuláson megy át napjainkban az emberiség. A dimenzióváltást nem feltétlenül a külső, fizikai síkon kell észlelnünk, hanem belül az egészségtudat megélésén és a fény beengedésén keresztül, ami önmagában a szeretet befogadása és kiáradása. Az evolúció egyénileg zajlik esetleg különböző időben az embereknél, és amikor elér egy kritikus szintet, akkor a többiek is megugranak. A dimenzióváltás a döntéssel kezdődik, hogy ez a lényem vágya és most eljött a lehetőség: A kék vagy a piros pirulát választjuk?
TÜZELIK A MAGYAROKAT
PURISACA GOLENYA ÁGNES
OSZD MEG ÉS URALKODJ!
Bevallom, nem volt könnyű „címet” választanom írásomnak. Egy biztos, csak ősi bölcsességek, közmondások özönlöttek elém, tehát tudtam, közülük választok. Lehetett volna még Bárány bőrbe bújt farkasok, vagy Nem látjuk a fától az erdőt, vagy a Hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Minden esetre az az érzésem, akik erre az írásra késztettek a nyár idusán, nem ismerik ezeket a kincseinket, mert akkor legalább megpróbálnának kissé ötletesebben és választékosabban ingerelni, tüzelni és hergelni bennünket. Előre bocsátom azt is, tisztában vagyok azzal, hogy lesznek, akik nem tudják, vagy nem akarják majd megérteni, amit közzétenni szándékozok, és támadni fognak. Megszoktam. Most is leperegnek majd, mint a bolhák, ezt üzenem, tehát ne örüljenek se előre se utólag. Vérükben van a támadás, a viszálykeltés, a szakadás-szakítás, a megosztás, a hazugság. Nem mondom, hogy nem tehetnek róla, de szellemi magasságból nézve, talán mindannyian átmentünk ezen az „alsóbb osztályokon”, idővel, reméljük, az ő fejük lágya is benő, szemük – és szívük- megnyílik. Nos, nem szaporítom tovább a szót bevezetővel, – hisz sok beszédnek sok az alja – és rátérek, miért írom e sorokat, megzavarva talán némelyek vakációját. Egy ideje már hessegettem magamtól ezt a gondolatot, hogy megszólaljak és „közéleti” témában szót kérjek, de nem bírom tovább magamban tartani, ami feszít.
Tovább a teljes bejegyzéshez »Nem engedik, hogy mámorban ússzatok,
A szeretet erejétől lángra gyúljatok!
FényMAGjaitokat aktiválom, kötéseiteket leoldom,
Fényem ekkor áthatol a sötétségen, eloszlatja a kétséget,
Ámen.
Belső HANG által lejegyezte:
ÁhimRé/Csillagfény
Feketéné Lendvai Katalin
Tegyünk félre mindent,
ami elválaszt minket, és
Koncentráljunk, azokra a dolgokra,
amik egyesítenek bennünket !
2012 július 23-án tízmilliószoros nap lesz, ez jó alkalom a gyógyító erők összpontosítására. Idemásolom egy részét annak, amit ma kaptam:
A 10milliószoros napokon egy pulzáló ultraviola (UV) sugár keresztezi a Föld útját, amely a 2. univerzumban lévő, magasabb dimenziók egyikéből érkezik.
Ez a sugár a szív csakrával rezonál, ragyog és fluoreszkál, a színe pedig kék/bíborvörös.
A hatása:
minden gondolat és érzelem a tízmilliószorosára növekszik, minden megsokszorozódik. Minden gondolat, minden érzelem, minden szándék, minden akarat
– függetlenül attól, hogy jó, rossz, beteges, pozitív vagy negatív –
tízmilliószor erősebb lesz.
Mit jelent ez?
A valóságunkat gondolatainkkal teremtjük meg. Valóságunkat tehát az határozza meg, mire irányítjuk a fókuszunkat, mire összpontosítunk. Minden anyag gondolataink eredményeképpen manifesztálódik.
Ez az UV sugár felgyorsítja ezeket a gondolatokat, és gyorsabb ütemben szilárdítja meg őket. Így tízmilliószor gyorsabban jelennek meg az anyagi világban, mint egyébként.
A szervezet testi, lelki tisztítófolyamatait is megerősíthetjük.
Csatornázta: Holló-Szabó Julianna
2012 július 17. Budapest.
Ashtar Parancsnok jelentkezem, a Fény Galaktikus Szövetségének Konföderációjától.
Drága földi Testvéreink!
Sok félreértést eloszlatni van feladatom a mostani alkalommal.
Embertársaitok között akadnak sokan, akik úgy értelmezték a bejelentkezésünket, hogy most már minden szenvedéseteknek vége, és megérkezett a felmentő sereg. Félreértettétek azt, hogy az a kifejezés, hogy „esély a győzelemre”, egyenlő lenne azzal, hogy mi, kívülről jövők, meg tudnánk oldani a ti, földi gondjaitokat.
Újra jelezni szeretném, hogy a Fény Galaktikus Szövetségének Konföderációja, közös Galaxisunkon belül, a galaxis-szinten megtartott rendért, és a stabilitásáért felelős. Energiákkal dolgozunk. A diszharmóniát vagyunk hivatva kiegyenlíteni energetikai szinteken.
Tovább a teljes bejegyzéshez »Korsch Péter és Holló Szabó Julianna elemzése
A Tudatváltás gyakorlata
http://www.youtube.com/watch?v=pRqNHB4b_dE&feature=player_embedded#!
Tudatosság a gyakorlatban II
http://www.youtube.com/watch?v=Ewg3PsxPn7U
UDVARHELYI RÓZA
Átszakadt a gát, az elhallgatás gátja
Sajtóhír: Magyar Örökség díjat kapott munkássága elismeréseként Molnár V. József néplélekrajz-kutató
A gyermekrajzok csodálatos világáról tartott előadást Molnár V. József, amikor életemben először találkoztam vele. Magam is gyakorló, több gyermekes édesanyaként ittam minden szavát, és amint az előadás után hazaértem, azonnal elővettem lányaim rajzait, és a hallottak szerint „elemezgetni” kezdtem. Egy új világ nyílt meg előttem, új szemszögből mutatkoztak be a gyermekeim.
2008-ban engem is utolért a „változás szele”, és hatalmas reményekkel nyakig süppedtem a Magyarok Szövetsége munkájába. Itt rendszeresen találkoztunk Jóska bácsival, és alkalmunk nyílt közelebbről is megismerni egymás világlátását, gondolatvilágát. Minden beszélgetés élmény volt számomra, sokat tanultam, tanulok tőle. Aztán egy gyászos esemény kapcsán néhány napra én lettem egy kis csapat „édesanyja”, ahogy Jóska bácsi emlegette. A kezdeményezésemre együtt utaztuk körbe Erdélyt néhányan, előadásokat tartva a trianoni gyalázat 90. évfordulóján. Akartuk, hogy tudják, hogy érezzék az elszakított testvéreink, hogy EGY nemzet vagyunk. Azon az úton sokat beszélgettünk, és Jóska bácsi addig „nyúzott”, míg „beadtam a derekam” és nekifogtam a Magyar műveltség alapjai iskola megszervezéséhez a szövetségen belül. „Tanítani kell, Róza, a nemzetet, mert óriási a tudatlanság” – mondogatta gyakran, és fáradtságot nem ismerve „fogta a kezemet” és vezetett. Ekkor már közelebbi munkaviszonyba is kerültünk, és fokozatosan kirajzolódott bennem a kép: egy madárcsontú óriással van dolgom, és jó lesz felkötni a gatyamadzagot, mert nem tűr mulasztást, nem ismeri a lehetetlent, a mércéje sokszor túlméretezett egy átlagember számára, és olyan kedvesen, de határozottan tudja helyrerakni az embert, hogy hetekig zsong majd tőle. Hogy az esztendő közepén már a következő évi naptára is majdnem tele van, ezen már ezek után meg sem lepődtem…
Hogy bírja ezt az ütemet? – kérdeztem sokszor magamban, és néha feleségével, Etelka nénivel beszélgetve mindkettőnkben megfogalmazódott a gondolat, hogy valahogy lassúbb tempóra kellene fogni őt. Erről persze hallani sem akart soha. A Jóisten mindenkinek kiszabja az idejét, és nem lustálkodásra adja. Ez volt a véleménye. Mintha versenyt futna mindig az idővel – konokul. Nemzetszolgálata a „nem hivatalos”, de nélkülözhetetlen partvonalon zajlott és zajlik a mai napig is, de azért a nyolcvanadik születésnapjára szervezett műsoros köszöntőn zsúfolásig telt a Hazatérés temploma. Annyi szeretetet kapott ott, amennyi ritkán jut egy embernek. Ekkor született a Nyolcvan év Isten tenyerén kötet is, melyből a kevésbé tájékozott ember is megérthette „emberi nagyságának titkát”.
Ezt az emberi nagyságot ismerte el most hivatalosan is, először a „hatalom”. Átszakadt a gát, és öröm ez az embernek, öröm ez az ő nevelésén gyarapodó magyar embereknek. Öröm mindannyiunknak, hogy Magyar Örökség díjjal tüntették ki több évtizedes nemzetépítő, nemzetféltő szolgálatát.
Lelkem mélyén csendesen bimbózik a bizakodás virága, hogy talán eljött az idő, és a „nagy öreg” átszakíthatta a gátat, az elhallgatás gátját, és talán a többiek is, a „tegnap még nem volt szalon-
képes” nagy gondolkodóink, tanítóink is beállhatnak e jogos és méltó elismerés sorába.