Válaszd a Békét!
Forrongó világban élünk!
Mindezt érezheted, láthatod, megfigyelheted. Megint az érdekek, a pénz, a hatalom, az egyeduralkodásra való törekvés acsarkodó jelleme tört a felszínre. Aki ellenáll, vagy csak akár kifejti a jelenség kapcsán véleményét, az terrorista, antiszemita, vagy szelídebb esetben csak gyárilag hülye.
Mondják persze mind ezt a Mások.
A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk azt tanítja, sugallja, sulykolja, veri a fejedbe:
Dolgozz, szolgálj, tűrj, szenvedj és tégy eleget
A lényedre kiszabott birka szerepnek!
Csak ne bégess túl hangosan az akolban,
Mert bántja fülét a Betolakodónak!
Ez az elvárás. Ekkor vagy jó polgár. Ekkor nincs veled gond! Ne gondolkodj, ne emeld fel a fejed, pironkodj és süsd le a szemed! Aggódj a jövődért, féld a jelent, szégyelld a múltat, a múltad! Hazánkban kettős mérce dívik és Neked nincs jelenleg jogod, csak kötelességed!
A kérdés az, hogy akarsz-e ezeknek az elvárásoknak önként és dalolva eleget tenni?
Akarod-e a jelenlegi álbékét, aminek a valódi neve: lassú és biztos Halál? Nemzet szintjén gondolkodva mindenképpen az.
Tudod-e, hogy a második legnagyobb magyar lélekszámú város London, ahol immáron regisztráltan egymillió honfitársunk él? Kiürül az ország a magyaroktól, mert élhetetlen gazdasági helyzetet teremtenek folyamatosan és tudatosan, ugyanakkor nemzet idegenektől nap, mint nap telítődik Hazánk.
Azt gondolod, – ez helyes, hogy ez így van rendjén? Vagy azt gondolod, nincs mit tenni?
Igen?
Amennyiben igen a válaszod bármelyik kérdésre, azt kell, hogy mondjam: tévedsz, mert van kiút, és rajtunk múlik, hogy rá is lépjünk erre az útra!
Nem oly távoli múltban megjelent a hír ilyen-olyan média felületeken, hogy a NATO megvédi az országot egy esetleges orosz támadástól.
Mindjárt felmerült bennem legalább két kérdés:
a, Valóban meg akar- e bennünket támadni Oroszország?
b, Jó-e az nekünk, ha a NATO véd meg bennünket?
A világban folyó eseményeket figyelembe véve azt gondolom, hogy az Orosz Vezetésnek a legrosszabb álmaiban sem gondol arra, hogy Magyarországot megtámadná. Miért is tenné?
Ami pedig azt a bizonyos „védelmet” illeti. A közeli és a távoli múlt eseményei azt igazolják, hogy helyi konfliktusok esetén szíves örömest küldik az elcsatolt területeken élő magyart golyófogónak, minthogy inkább védenék őket. Lásd a korábbi Délszláv háborút, vagy a mostani Kárpát-aljai behívókat. Miért vélem azt, hogy a feltételezett jövőben sem lenne ez másképp?
Mi hát a megoldás?
1944. március 18-ig a Magyar Királyság nevű, alkotmányos királyság államformában élt és létezett Magyarország. Egy olyan időszakban – a két Világháború között – alkottak Felmenőink, gazdaságilag és erkölcsi tartását illetően maradandót, amikor a történelemben korábban hozzá nem fogható módon bántak el egy néppel, szakították darabokra egy nemzet testét, lelkét, országát.
A Magyar Királyság, mint államforma, vele az önállóságunk, a háborús német bevonulással megszűnt.
Hozzáértő szakjogászok állítása szerint, jogilag (de jure) még ma is ez az államforma létezik, csak gyakorlatilag (de facto) nem. Egy erősen vitatott jogi intézmény szerint éljük mindennapjainkat. Ez a nem régen a pártok által elfogadott Alaptörvény. Merthogy Alkotmányunk nincs. Illetve van, csak a gyakorlati életben nem az van használva.
Mit jelentene, ha visszatérnénk az erőszakkal megszakított állapotunkhoz?
Csak jót! Az elmúlt hetven év valamennyi nemzetközi szerződése semmis – így a NATO és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is –, vagyis minden újra tárgyalandó.
A Magyar Királyság nem vett fel senkitől hitelt, így adóssága nincs. A tagjainak sincs!!!
Van ellenben – többek között – joga felvetni a trianoni békediktátum igazságtalanságának kérdését, a kártérítéssel egyemben. Ez nem az ördögtől való gondolat, igenis van jogi alapja.
Miért lenne ez jó, ráadásul mindenkinek?
A Magyar Királyság, alkotmányos államformában, egy semleges állam lenne, kapocs Kelet és Nyugat között. Létre jöhetne immáron valós tartalommal a „Visegrádi Négyek” kezdeményezés, kibővítve egy Közép-Európai semleges zónává, Lengyelországtól Hazánkon keresztül Bulgáriáig. Egy olyan észak-déli tengely, amely végpontja lehetne az egykori Hunok által létrehozott, és védett kereskedelmi és kulturális együttműködésnek, amit Selyem Útnak neveztek.
Ez érdeke Keletnek – Kínának, Indiának, Oroszországnak és még többeknek – és a Nyugatnak egyaránt. Egy olyan, népeket, nemzeteket egybekovácsoló együttműködés, ahol az Örök Béke honol, történjék bármi. Ilyen már volt a Hun Birodalom idejében!
Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani megint, ha már mindenkinek ez az érdeke?
A világ jóérzésű – nagyobbik – része így gondolkodik, a törpe kisebbség helyett.
Bármilyen képtelenségnek is tűnik, de meggyőződésem, hogy Hazánkban a jelenlegi hatalmat gyakorlók józanabbik része is megtenné a változás irányába való lépést, ha módjában állna. Nekik, – mint a Magyar Köztársaság vezetőinek – viszont tartani kell magukat azokhoz a kötelmekhez, melyekbe meggondolatlanul belerángattak bennünket. Emlékezz a Lisszaboni szerződésre – amiben feladták véglegesen, az aláírást megelőzően még meglévő töredék függetlenségünket –, annak azonnali, elolvasás nélküli elfogadására.
Emiatt a jelenlegi politikai vezetés nem tehet semmit.
Kezdeményezhetné – persze, nem fogja – a hivatalos kilépési procedúrát, mely folyamat eltarthat, mondjuk akár száz évig is.
A politikai „elit” keze kötve van, a miénk nem.
Nekünk Őseink jóvoltából van cselekvési szabadságunk!
1222-ben az Aranybulla soha el nem évülő jogokat biztosított számunkra, mégpedig az ellenállás jogát. Ha az ország aktuális vezetése nem teszi, vagy képtelen a Nemzet érdekeit szolgálva tennie a dolgát, nemcsak hogy jogunk, hanem kötelességünk kezünkbe venni a Nemzet sorsát! A jelenlegi helyzet ilyen.
Tennünk, cselekednünk magunknak kell! Nem fogja helyettünk megtenni senki!
A megoldás pedig, hogy kifejezzük közös akaratunkat, amely nem más, mint megjeleníteni azt, ami egyébként jogilag létezik, a Magyar alkotmányos Királyságot. Ez nem egy feudális csökevény, hanem egy igazságos államforma, ami nem azt jelenti, hogy másnaptól majd valaki „királykodik” felettünk. Szó sincs róla! Osztott hatalmi berendezkedés a cél, a kettős fejedelemség mintájára!
Egy olyan államforma, ahol gyógyírt talál megoldandó gondjaira a devizahiteles, az egészségügy áldatlan állapotaiért aggódó, a társadalmi igazságtalanságok miatt lázongó, az oktatásügy visszásságait tehetetlenül szemlélő, a földjétől eltiltott paraszt, a személyiségi jogaitól megfosztott szurkoló is, és minden más, sorsával elégedetlen réteg is.
Megtalálja számítását az is, aki már tudja, hogy léteznek a mindennapi életünket megkönnyítő, az energia hozzáférését majdhogynem ingyenessé tévő – jelen haszonleső berendezkedésben meg nem valósítható – szabadalmak és sok minden, a világot éltető és azt tiszteletben tartó találmány.
Mindenki boldogulhat a Magyar Királyságban, aki becsületes munkából, és nem a munkát elvégzőkön akar élősködni.
A fentiek okán szólítjuk közös cselekvésre a Nemzet azon tagjait, akik szeretik Hazánkat, féltik Nemzetünk jövőjét, és érdekeltek a VÁLTOZÁS-ban! Erről szól a meghirdetett
Nemzetegyesítés, sorsfordító Nemzetgyűlés
2014. szeptember 21. vasárnap 14,00 órától. Budapest, Tabán, az Emlékmű alatti részen.
Légy része az ESEMÉNY-nek, a történelemnek!
Együtt sikerülhet!
Csak együtt sikerülhet!
Szólj családodnak, rokonaidnak, barátaidnak, ismerőseidnek, munkatársaidnak, szomszédjaidnak!
A Hetedik Te Magad légy!
Ordítva kiáltom, halld az Idők szavát!
Tegyük hát dolgunkat, reánk vár a világ!
Ha lélekben velünk vagy, ezúttal kevés,
Jelenléted nélkül, mit sem ér az egész!
Kelt,: Belső Magyarországon, 2014. sorsfordító időkben
Facebook: Nemzetegyesítő Nemzetgyűlés, esemény oldal