Kína hallgat, de a szép múmiák beszélnek – A titokzatos Tarim-múmiák

Az ujgur főváros, Urumcsi múzeumának földszintjén látható kiállítás a kínai kormányzat határokkal kapcsolatos politikáját tükrözi, amely szerint Hszincsiang mindig is Kína elidegeníthetetlen része volt. Az egy emelettel feljebb található tárgyak azonban másról szólnak.

A 90-es évek elején különös leletre bukkantak a nyugat-kínai Tarim-medencében. A 2000 éves múmiák szőkék és hosszú orrúak voltak. 1993-ban a Victor Mayer professzor által végzett DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy a múmiák európai eredetűek. Az i.e. 1000-ből származó kínai források említést tesznek egy kaukázusi népcsoportról, amely a távoli keleten él, de semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogyan és miért kerültek ide. Közéjük tartozik a múzeum emeletén látható loulani szépség, az a 3800 éves múmia, amelynek már külső vonásai is azt sejtetik, hogy nem volt kínai. A nő azonban nem volt egyedül: az ország nyugati sivatagaiban az elmúlt évtizedekben közel 200 hasonló múmiát fedeztek fel.

Az ujgurok csak a magyarokat tekintik rokonuknak.

A kínai hatóságoknak sok problémát jelentenek a szeparatista nacionalista ujgur mozgalmak: a testek ürügyén ráadásul komoly vita kezdődött, hogy valójában kinek kellene irányítania a Hiszincsiangi Ujgur Autonóm Régiót. A vitában főként olyan kérdések merülnek fel, hogy ki lakott elsőként ezekben a barátságtalan sivatagokban, és olajban gazdag terület mióta számít Kína részének?

Az ujgur szeparatisták minden érvelésüket a múmiákra vezetik vissza: szerintük ugyanis azok több ezer éves bizonyítékai annak, hogy a terület az ő tulajdonuk. A külföldi kutatók szerint – a Tarim-múmiák alapján – Hszincsiang mindig is egy történelmi olvasztótégely volt, ahol Eurázsia minden jelentős népcsoportja, és kultúrája megfordult egy ideig. Ez főként a Selyemút korára volt jellemző, amikor a tevekaravánok akár a Mediterráneumig is eljutottak. Ezt állítja a múmiákkal foglalkozó Yidilisi Abuduresula ujgur régész is.

A leginkább bizonyosnak az tűnik, hogy a terület első lakói nyugat felől érkeztek, Közép-Ázsia sztyeppéi felől, vagy még távolabbról, és nem a kínai folyóvölgyek termékeny vidékéről. Az ujgurok szerint éppen ezért a terület mindig is az övék volt, így a múmiák mostanra a nemzeti büszkeség központi elemévé váltak, és a loulani szépségről egy népszerű szám is készült, ami jó darabig vezette a helyi slágerlistákat. A történészek azonban kételkednek, ugyanis az ujgurok a 10. század előtt semmiképp sem jelenhettek meg a térségben.

Loulani szépség

Mindennek a kínaiak sem örülnek, hiszen a múmiák megléte nem egyezik az általuk erőltetett, hivatalosnak szánt verzióval sem. Aszerint ugyanis Csang Csian, a Han-dinasztia tábornoka az i.e. 2. század végén vezetett katonai expedíciót Hszincsiangba, és az akkor még lakatlan térség azóta tartozik az országhoz. A múmiák szerint viszont az emberek már évezredekkel korábban megjelentek a térségben, és biztos, hogy nyugat felől érkeztek.

Az persze vitathatatlan, hogy a múmiák felbecsülhetetlen értékű régészeti szenzációnak számítanak. Az Urumcsiban látható holttesteket azonban Kína egyáltalán nem reklámozza, sőt a helyi idegenforgalmat sem népszerűsítik. A külföldi kutatók szerint a kormányzat mintha arról sem akarna tudomást venni, hogy léteznek, mert ez hosszú távon az egész ország történelmének újraírását, és a jelenlegi hivatalos verzió kiigazítását jelentené. Éppen ezért nem egyeznek bele a múmiákon végzett genetikai vizsgálatokba sem, mert az szintén a kínai igényeket áshatná alá.

(The New York Times, mult-kor)