Az egyikben kérik, hogy ez vagy az megtörténjen, és próbálják megmondani Istennek, mit tegyen.
Nem adnak sem időt, sem teret a Teremtőnek a cselekvésre. Ilyenkor Isten – aki nagyon jól tudja mi a legjobb mindenkinek – továbbra is azt teszi, amit jónak lát. Aki így imádkozik, úgy érzi, hogy nem hallgatták meg az imáját.
A másik imádság azé az emberé, aki hagyja, hogy életében beteljesüljenek a Teremtő szándékai, akkor is, ha nem érti őket.
Kéri, hogy kímélje meg a szenvedéstől, hogy örömét lelje a Jó Harcban, de soha nem felejti el hozzátenni: “Legyen meg a Te akaratod”.
A fény harcosa így imádkozik.
Paulo Coelho