„Én vagyok az igaz út és az élet, aki hisz bennem, még ha meg is hal, él az.” Ebben a mondatban sűrűsödik mindaz, ami miatt Jézus testet öltött, amit Jézus tanított. Azért született a világra, hogy világosságot hozzon, utat mutasson. Megmutassa, hogy a világmindenséget működtető energia, maga a szeretet az az erő, amelynek formálnia kell mindannyiunkat, mindennapjainkat.
„Mert új parancsolatot adok néktek – szeressétek egymást.”
II
Őseink belevésték Nimród hegyébe, hogy majdan hozzánk születik meg a Fény Leánya. Odavésték mellé, hogy a Fény Leánya életet ad majd a Fény Fiának. Odavésték melléjük a fehér Turul Sólymot is, hogy a Fény Születésének hírnöke legyen, és tovább vezesse népünket.
És a fény megszületett. A születő fény megsokszorozódott és magát a Nap fényét is elhomályosította saját ragyogó sugaraival; a fény fokozatosan sűrűsödött, és egy csecsemő formáját vette fel; szinte súlya sem volt.
Jézus halotti leplének tanúságtétele szerint Jézus halála után fénnyé vált. A felszabaduló óriási energia, távoztakor, beleégette a test lenyomatát a lepel anyagába – szószerint fényesen bizonyítva, hogy Jézus fénnyé vált.
És a fény ismét megszületett. Csak most más formában. Vagyis fény született az anyagi világra jövetelkor és fény született az anyagi világról való távozáskor is.
III
Az isteni küldöttek óriási hatalommal rendelkeznek. Felfedve önnön dicsőségüket, hatalmukkal akár vissza is élhetnek és így, letérve küldetésük útjáról, elidegeníthetik, elzárhatják maguktól az embereket. Ebből adódóan az isteni küldött nem mutatkozhat meg teljes fényességében, hatalmával nem élhet vissza, és erőszakkal nem kerekedhet az emberek fölé. Ezért – bár a rossz útra térés lehetősége így még hatványozottabban fennáll – az isteni küldöttek emberi testtel felruházva érkeznek a földre. A földi lét minden kínja, félelme, fájdalma és terhe őket is nyomasztja, éhesek, szomjasak lehetnek, és sebezhetők, tehát el is lehet őket pusztítani.
Esendő alakban élnek azzal a céllal, hogy szeretetben és egyetértésben egyesítsék az embereket. Tudják honnan, és miért jöttek, de a tapasztalás útján nekik is végig kell menniük, számos dolgot újra meg kell tanulniuk. Amíg azonban hűek maradnak küldetésükhöz, a fény, a fénnyel való teremtés lehetősége mindig nyitva áll előttük. Ha képesek arra, hogy saját akaratukból, szabad döntésük eredményeképpen legyőzzék magukban a sötétséget, a sötétség minden csábítását, csalárdságait, nos, akkor szembeszállhatnak a gonosszal.
Miként élte és tette azt Jézus – és élhetjük és tehetjük mi is, nap mint nap, mert ugyanaz a lehetőség nekünk is megadatott, ha élni kívánunk vele.
IIII
Miként élték és tették ősi hitünk szent emberei, a fehérruhás (fehérbarát) táltosok is. A táltosok, akiket az Öreg/Örök Östen küldött evilágra, hogy életükkel mutassanak példát nekünk. Tudásukat nem iskolában tanulták, hanem magukkal hozták, majd életük során csiszolták, tökéletesítették tovább az egyén, a közösség, a nemzet érdekében végzett tevékenységükkel. Tudásuk több volt, mint hit; mert nemcsak hitték, de tudták, sőt meg is cselekedték mindazt, amit a Jóisten rájuk rótt, ami felvállalásukkal a feladatukhoz tartozott. Ha hívták őket, jöttek; jöttek, hogy segítsenek, ha az ember már önmagától nem bírt megbirkózni dolgával – gyógyítottak testet, lelket. De jöttek akkor is, amikor a hívás nem egyenesen az embertől, hanem az égi úrtól, az égi úron keresztül érkezett, mert szükség volt arra, hogy közösségi szinten, a nemzet magasságában járuljanak hozzá a testen és a lelken esett sérelmek helyrehozatalához. Jönni azonban csak akkor tudtak, ha a fogadó közeg, az ember, illetve a közösség kész volt arra, hogy fogadja őket, és készségét ki is nyilvánította, vagyis kereste, hívta őket. Kereste és hívta közvetlenül, vagy kereste és hívta égi közvetítéssel. És akkor jöttek, mert tudták, hogy támogatni, valamint szeretetben és egyetértésben kell egyesíteni az embereket.
V
„Én vagyok az igaz út és az élet, aki hisz bennem, mégha meg is hal, él az.”
Jézus a kereszten nem törölte el senki bűnét, és nem váltott meg senkit. Jézus nem azért jött, hogy meghaljon, hanem azért, hogy utat mutasson. Nem a halálával, hanem az életével. Életével, gondolataival, cselekedeteivel megmutatta, hogyan kell nekünk, egyes embereknek élnünk, gondolkodnunk, cselekednünk. Élnünk, gondolkodnunk és cselekednünk azért, hogy saját magunkat váltsuk meg, saját magunk érjük el a fényt.
TestVérünket, Jézust két politikai, vallási hatalom, csoportosulás ölte meg. Az egyik az akkori „birodalom”, a Földközi-tenger környékét leigázó Róma, a másik pedig ősi városunkat, a Sólyom városát bitorló sivatagi pásztornép. Jézusnak halni kellett, mert nem illett bele egyik hatalmi közeg létfelfogásába sem, és halnia kellett, mert az igazságot hozta el, és a szeretet törvényét adta a világnak. Megölték, feláldozták saját politikai, vallási céljaik, hagyományaik alapján és oltárán.
Jézus elsősorban a szív embere volt, még a rá épülő „vallás” az ész hatalma lett. A két hatalmi közeg talaján létrehozott egyház pontosan a gyökereit jelentő római és héber gondolkodásból, logikából épült fel. Jézus elorzásával célját, a világi, politikai hatalom birtoklását és kisajátítását vallási köntösbe (is) bújtatta. A szintézist a római polgárjoggal is rendelkező Saul/Pál alkotta meg, felhasználva mind a héber, mind a római gyökereit. Meg akarta reformálni népe vallását, de népének nem kellett a reform, mert alapvetően tisztában voltak azzal, hogy Jézus nem közülük való. Eleinte nem kellett a rómaiaknak sem, ám az idő múlásával, illetve a római birodalom hanyatlásával új irányokat keresve kapóra jött a saul/páli eszmerendszer. A birodalmi, hatalmi erővel és logikával megalkotott „keresztény vallás” pedig olyan lett, mint a gyökerei. Kíméletlen harcok árán tulajdonképpen kiirtott mindent ami nem felelt meg a központosított akaratnak.
Az új vallás bekebelezett mindent, ráépült az adott, ősi hagyományokra, szokásrendszerre. Megváltoztatva azok igazi tartalmát „keresztény” köntösbe öltöztette őket. Így lett a fény születésének ünnepéből keresztény karácsony, és így lett a termékenységünnepből húsvét. Az ősi ünnepek erejét mégis mutatja az, hogy a rárakódott rétegek alatt még mindig látszik igazi valójuk.
„Ez az én én TESTem, ez az VÉRem.” Az utolsó vacsorán megköttetett új szövetséggel, vagyis vérszerződéssel Jézus új parancsolatot adott: szeressétek egymást. Aki Jézus életét, példáját követi, az részese lesz a vérszerződésnek, és Jézus TEST-VÉRévé válik. Éljünk eszerint. Tiszteljük mások hagyományát, az az övék. Mi pedig éljünk saját, ősi, testvérünk, Jézus által is megerősített módon, ez a miénk.
