A mindannyiunk életében megjelenő próbák lehetővé teszik, hogy angyali és isteni segítséget vegyünk igénybe az emberi tudatlanságból eredő problémáink és spirituális akadályok eltávolításához.
Ez az egyszerű, gyakorlati útmutató az angyalok bölcsességén keresztül vezet el bennünket a lélek gyógyulásához, nyugalmához.
Az emberi tudatlanságból eredő hét bűn
Az ego felismerése és programjainak legyőzése
A hét bűn az emberi tudat eltévelyedései.
Ezek: az ego, a harag, a paráznaság, a ragaszkodás, a mohóság, a gyűlölet, a féltékenység.
A hét bűnnel fájdalmat, szenvedést, sérülést és kárt okozunk magunknak vagy más élő lelkeknek. Ez általában úgy történik, hogy nem vesszük észre, hogy utolér bennünket a büntetés. Más szóval: nem tudunk úgy megsérteni mást, hogy azzal magunknak sérülést ne okoznánk.
Minden bűnnek hét szintje van, amivel dolgoznunk kell. A hét bűn minden emberben megvan különböző mértékben. Az ember egójának szüksége van a hét bűnre a túléléshez.
A hét bűnt emberi kísértéseknek vagy emberi gyarlóságoknak nevezzük.
A lelket sokszor próba elé állítják az angyalok, míg a legkisebb kísértést is sikerül eltávolítani a tudatunkból. Az angyalok bölcsessége és segítsége nélkül nehéz őket felderíteni.
Minden egyes bűn mögött mélyen gyökerező, belső érzések húzódnak meg, amelyek a lelkünk problémáiból erednek. Meg kell vizsgálnunk ezeket az érzéseket ahhoz, hogy megérezzük és meggyógyítsuk a lelkünket.
A helyzetünk miatt gyakran másokat okolunk.
A ragaszkodás szorosan összefügg a magánnyal. A lélek Isten szeretet és fénye nélkül magányos, egyedül van és szomorú. A szeretet mindig jelen van, de vagy az ego vagy Maya fátyla alatt rejtőzik.
A lelkünk nem mindig tud a szívünkkel és az elménkkel kapcsolatba kerülni, mert az ego ezt megakadályozza. Ilyen esetben nem vagyunk képesek meghallani a lélek gyengéd suttogását.
A paráznaság mögött az önszeretet hiánya rejtőzik. A mohóság, a gyűlölet, a féltékenység alapjában véve a harag és a Hamis Én negatív megnyilvánulásai.
Az angyal tanácsa: „ A bűnök az emberi tudat jellemvonásai és érzelmei közé tartoznak a fizikai világban. A tudatlanság azt jelenti: nem értjük meg, nem tudjuk megkülönböztetni és felismerni a hét bűnt, mert jól beleolvad a mindennapi szokásainkba, viselkedésünkbe és az érzelmeinkkel kapcsolatos dolgokba, emiatt nehéz őket felismerni és megváltoztatni, de kötelezzük el emellett magunkat!”
Kezdjük az elsővel.
AZ EGO
Az egónk sértve érzi magát, amikor rámutatnak a hiányosságainkra, a gyengeségeinkre, a rögzült szokásainkra, a bűneinkre, stb. A sértett ego gyakran úgy reagál, hogy kivetíti a problémáit, szükségleteit és követeléseit másokra. Ha a személyiséget a harag és az ego uralja, akkor az embernek nehéz elfogadnia és felismernie magában a többi bűnt.
Az angyal szerint: ”Az ego automatikus védekező mechanizmusa a többi bűnnel védekezik. Ez makacsságot és vádaskodást szül, amivel az ember másokra hárítja a saját negatív gondolatformáit.”
A tagadás mindig az ego reakciója. Ahelyett, hogy felismernénk a saját hibáinkat, rögzült szokásainkat, mintáinkat és helytelen cselekedeteinket, valószínűleg másokat okolunk, és másokban keressük a hibát. Mindig könnyebb szemrehányásokat tenni másoknak, mint szembenézni a problémáinkkal. Azt nem vesszük észre, hogy ezek a problémák vagy megtapasztalások újra és újra megismétlődnek, míg meg nem tanuljuk a leckét. Az ego a maga bűneivel, mintáival és érzelmi problémáival a fizikai, vagyis az anyagi világhoz kötődik.
Az angyal tanácsa: „Ha készen állunk, vállaljuk a felelősséget és lépjünk tovább a tanulásban és a problémáink meggyógyítása terén.
A tagadás az érzelmek és a kifogások manipulációja. Ha kifogást keresel, tudnod kell a kifogások nem érvényesek! Csak arra valók, hogy az ego tekintélyét megvédjék az Éned megtagadása árán.”
A LÉLEK
Az Én szabad, nem kötik le negatív beidegződések. Feltétel nélkül szeretetre, isteni kommunikációra képes, és igaz, tiszta gondolatformái vannak. A lélek mindent tud, érez és lát, bennünk és rajtunk kívül egyaránt. A lélek, mivel Istenhez tartozik, igaz, jó és hallhatatlan.
De a Földön a lélek az emberi test börtönében él. Nem képes kommunikálni a szívünkön és az elménken keresztül, ha a hamis én (ego) uralkodik rajtunk az érzelmi problémáival és a bűneivel. Ez az egyik oka annak, hogy szomorúságot és sértettséget érzünk a lelkünk mélyén. A lelkünk arra vágyik, hogy szabad legyen, és Teremtője mellett lehessen.
A belső érzéseink a lélekből erednek. Ezek lehetnek: szomorúság, fájdalom, magányosság, néha olyan, mint egy fájó seb vagy erős vágy az igazságra, szabadságra, békére, derűs nyugalomra, hálára, alázatra, és szeretetre. A Földön minden lélek az egység felé halad a maga útján, akár tudunk róla, akár nem.
Az angyal tanácsa: „Az Én megismerése és felszabadítása, az Én iránti szeretet hozza magával; az önbizalmat, az önmagunkba vetett hitet, kitartást; hogy képesek vagyunk megfogadni az angyalok tanítását, és hűek maradni az Énhez.”
Minden érzelmi probléma és a bennünk lévő hét bűn, az egóból ered és ezek sok szenvedést okoznak fizikai szinten. Meg kell engednünk a lelkünknek, hogy kezébe vegye az érzelmeink irányítását, úgy, hogy ezeket a problémákat és hét bűnt feldolgozzuk és meggyógyítjuk. Ezáltal az elménk könnyebben tudja megkülönböztetni a pozitív és negatív gondolatformákat. Ez megteremti a lehetőséget arra, hogy a lélek vágyának megfelelően hozzuk meg a döntéseinket. Eggyé válunk az angyalokkal és Istennel, elérjük a kiegyensúlyozott tudatosság állapotát.
Az egónk gyakran arra kényszerít bennünket, hogy a válaszainkat kívül keressük. Reakcióink a helyzetekre a negatív és a pozitív lehetőségek közötti belső küzdelmekké válnak. Akkor alakul ki zavar, ha nem tudunk különbséget tenni a lélek érzései és az egónk reakciói között.
Azonban ezek az érzelmi problémák és bűnök nagyon fontos szerepet játszanak az életünkben. Átéljük őket és boldogok vagyunk tőlük, mert kötődünk hozzájuk, tanulunk belőlük, majd utána meggyógyítjuk őket, ahogy az életkörülményeink változnak.
AZ ELME
Az elme a döntéshozó. Feldolgozza a negatív és pozitív gondolatainkat, amelyeket a Felettes Énünktől (lélek) és a hamis énünktől (ego) kap. Szabad akarattal rendelkezünk, és mint ilyenek, szabadon választhatunk kettőjük szükségletei, szándékai, vágyai és kívánságai közül.
Az angyal tanácsa:”A tudatos elme emberi tényező, amikor az érzelmek eluralkodnak az emberen, az elme elhomályosul, és az ember zavarodottá válik. A tudattalan az Énhez kapcsolódik, ami világos ,megértéshez és pozitív döntésekhez vezet bennünket.”
A FELETTES ÉN (lélek) és A HAMIS ÉN (ego) közötti különbség
Tudjuk az igazat, és tudjuk, hogy kik vagyunk valójában a lelkünkből. A lelkünknek pozitív energiája van, ami arra késztet, hogy pozitívan is reagáljunk. A lélek érzései sokkal mélyebbek, mint az egóé. Arra bátorít, hogy mélyen gondolkodjunk és belül keressük a válaszokat.
Ha elárasztanak bennünket a problémák, az érzelmek, az erősen ránk nehezedik, szükségünk van megkönnyebbülésre azáltal, hogy kibeszéljük magunkat, hogy valaki meghallgasson bennünket. Ezek az egónk érzései, amik a felszínen vannak, ki akarjuk vetíteni őket, ami egy negatív reakció.
A lélek a fizikai testbe az „Én hatalmával” együtt születik, amelynek része: önmaga szeretete (Isten feltétel nélküli szeretete), az önmagunkba vetett hit, az önbizalom, az önbecsülés, az önértékelés, a hit, a hűség, a valódiság, az őszinteség és a becsületesség.
Ahogy öregszünk, az „Én hatalmát” átadjuk a negatív döntéseinknek, az egónknak. Örökre elveszhetünk ebben a játékban, amit az egónk játszik velünk.
Mindenki a maga egyéni útját járja, de nem biztos, hogy az igazság megtalálása felé halad.
Az ego az anyagi világgal áll kapcsolatban. Anyagi kényelmére hozza létre a következő dolgokat, mint a hírnév, a haszon, a veszteség, a szeretet, a család, a barátok, a boldogság, stb., de ezek a dolgok az idő múlásával változnak, nem állandóak, nem valódiak a lélek szempontjából. Arra jók, hogy meglássuk a különbséget a választásaink között, hogy végül megismerjük valódi Énünket.
Egyedül érkeztünk, csak a lelkünket hoztuk magunkkal, és csak a lelkünk fog eltávozni, semmi sem fog velünk menni abból, amit itt a Földön teremtettünk, és amihez ragaszkodunk.
Élettapasztalataink során lehet, hogy sokszor ürességet, magányosságot érzünk. Lehet, hogy úgy érezzük, nem szeretnek bennünket, vagy szomorúnak, beteljesületlennek érezhetjük magunkat. Ezek az érzések az Én hiányának érzékelései, amelyek fájdalmasak és nagy szenvedést okoznak. Úgy érezzük eltávolodtunk Isten szeretetétől, a Fénytől, azonban az mindig velünk van, csak nem tudunk hozzáférni, míg vissza nem térünk eredeti döntésünkhöz, és vissza nem hozzuk az „Én hatalmát”. Ha megújítjuk eredeti döntésünket, megkezdődik a spirituális utazásunk. Mindegy mit választunk, nincs jó vagy rossz döntés, minden azért van, hogy tanuljunk belőle, mert Isten megbocsát.
A LÉLEK – a Felettes Én
A lelkünk a tudatosságunk, a bennünk lévő Teremtő igaz szeretete és fénye.
A lélek tiszta és gondolatformái igazak. A lélek belső érzékei segítségével – tudás, látás, megértés, hallás, érintés (érzékelés), ízlelés és szaglás- megtapasztaljuk Istent és az angyalokat.
Bár elég nehéz megkülönböztetni a belső és a külső érzékeinket, a belső élményeink emléke beíródik a lélekbe, és örökre megmarad. A lelkünk eljuthat az elfogadáshoz, az alázathoz, a derűs nyugalomhoz, a hálához, az őszinteséghez, az igazsághoz, a tisztelethez, az állhatatossághoz, a pártatlansághoz, a békéhez és az egyensúlyhoz.
A lelkünk kiszabadulhat a fizikai világ, a hamis én, az érzelmi problémák, a bűnök, a fájdalmak, a sérelmek, a szomorúság, és a szenvedés kötelékeiből. Megszabadulhatunk minden negatív energiától még mialatt a fizikai testünkben élünk.
A spirituális út célja, hogy megismerjük Énünket azáltal, hogy kigyógyítjuk magunkat az érzelmi problémákból, bűnökből. Az én meggyógyításával visszanyerjük az „Én hatalmát”.
AZ EGO – a hamis én
Az ego, az ember tudatossága, amely a fizikai testhez és a fizikai világhoz kapcsolódik. A külső érzékszerveinken keresztül működik, az ízlelésen, az érintésen, a szagláson, a látáson és a halláson keresztül. Az ego, az én, magam, és engem.
Én központú, önző és önelégülésre vágyó. Az egónk arra ösztönöz bennünket, hogy fizikai és anyagi haszonra törekedjünk.
Az ego megcsalja az Ént. Érezzük az Én hiányát, és mivel nem tudjuk, hogyan töltsük ki ezt a hiányt, megpróbáljuk külső, anyagi forrásokból táplálni. Amikor az egónk működik bennünk, nem tiszteljük sem magunkat, sem másokat, nincs meg bennünk az Énünk. Az eredmény: bizonytalanság, frusztráció és csalódottság. Gyakran üresnek érezzük magunkat, és hogy különlegesnek tűnjünk, megpróbáljuk bebizonyítani, hogy jobbak vagyunk, mint más, hogy ezzel elégítsük ki az egót.
Az ego a többi bűnnel kölcsönösen dolgozik, különböző mértékben. Ez minden lélek esetében egyéni. Az egónak óriási az étvágya, és haraggal, ragaszkodással, paráznasággal, mohósággal, gyűlölettel és féltékenységgel csillapítja azt.
Az ebből eredő érzelmi sérülés fájdalommal, gyötrődéssel, szégyenérzettel, bűntudattal, zavarodottsággal, félelemmel és kétségbeeséssel tölti meg a szívünket.
Amikor ezek az érzések jelentkeznek, felszínre kerülnek gyermekkori problémáink, és ezeket meg kell oldanunk. Ha feldolgozzuk ezeket, akkor a lélek felszabadul, és megtapasztalja a valódi Ént.
Megszabadulunk a sérelmektől, a fájdalomtól és a szenvedéstől azzal, hogy megtanuljuk, amit meg kell, hogy tanuljunk. A tanulás úgy is történhet, hogy megtapasztaljuk a problémát, és megértjük a lélek nézőpontjából.
Amikor az egónkat sérelem éri, a rejtett sérelmeink felszínre kerülnek, és néha másokra vetítjük ki bizonytalanságérzetünket harag, ítélkezés és vádaskodás formájában. Így védjük az egónkat, hogy ne érje sérelem. Az egónk mindig versenyez másokkal.
Forrás: http://www.angyalitarsasag.hu