Engedjük a gyermekeinket élni!
Az a gyermek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy: legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy tehát a gyermek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk.
A gyermek életkoronként is változik. A kisgyermeknek a legfontosabb a szabad, és nem a fejlesztő játék. Minden nap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint gyermekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e a kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
Megismerhetik a szülők a gyermekeiket, ha megengedik ezt maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyermekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzser képzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angol oktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyermeket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják.
A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyermeknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték, testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyermeket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!”Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban, és elkezd eltolódni. Egyre később tud a gyermek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér bele az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.
A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves, szőke kislányom, aki a három napos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kellene írni: „Átépítés miatt átmenetileg zárva.” A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3-8 év, aztán a gyermek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét.
Aki pedig jól ült a családja által nyújtott, érzelmi biztonságban, az nem lesz drogfüggő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyermek váltogat a végletek között, addig nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, hogy nem normális. A baj akkor van, amikor megmerevedik az egyik végletben.
A kamaszt csak a kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos. Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan, de nem fogja végig a nyújtón.
A gyermeknek nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma, Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyermekek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyermeket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második, vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyermekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőknek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kellene lassítani, mert ez a gyermek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyermek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.
Próbáld élvezni a gyermekedet, ez a legfontosabb. A gyermek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyermeket. Manapság egy izolált anya próbál 2-3 gyermeket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyermekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet, és a gyermekkel való marháskodást, és akkor jó lesz minden.
Vekerdy Tamás
Forrás: http://www.tabunyitogato.hu/