Nemcsak emberek, szerzetesrendek lehetnek engesztelésre meghívottak, hanem akár egész nemzetek is. Például Mária Országa, Szent István, Szent Imre, s annyi ismert és névtelen szentnek, hős honvédőnek, szorgosan igyekvő dolgos nemzedékeknek a nemzete; a magyar!
A magyar engesztelés történetéből
A normafai engesztelő kápolna története, Pio atya üzenetének története, Szeretetláng, stb.
I. A normafai Engesztelő Kápolna és története.
Mária Natália révén, az Égiek által kért és felépítendő kápolna csupán a „Világ győzelmes Királynője” megnevezésű, magyar fogantatású kegyelmi útmutatás piciny kis része és kívánalma.
Az Úr Jézus – Mária Natália nővéren keresztül – a magyar Egyház második világháború előtti vezetőihez fordult. Ugyanis óhajai által szerette volna, a borzalmas világégéstől megmenteni hazánkat. „Amennyiben kívánságaimnak eleget tesztek, úgy Magyarország béke szigete lesz.”- ígérte Jézus.
Az egyháziaktól azt kérte, hogy osszák fel a birtokokat a szegény nincstelenek között. Foglalkozzanak a kisemmizett nyomor szélén élőkkel. Önként mondjanak le a pompáról és a gazdagságot hordozó fölösleges javakról, mert amennyiben ezt nem teszik, (helyettük) majd mások meg fogják tenni.
A Magyar Egyháznak két új, engesztelő rendet kellett volna létrehoznia!
l. Férfi-engesztelő rendet, Krisztus Király néven,
2. női-engesztelő rendet, Világ Győzelmes Királynője megnevezéssel.
A világegyház számára pedig az öt első-szombati Mária engesztelés gyakorlatát kérte a Szűzanya. (A Szűzanya alázatból kért Szeplőtelen Szívének tiszteletére csak öt egymás utáni áldozást, mert nem akarta az első pénteki Jézus Szíve tiszteletének kilenc alkalmával „egyenlővé tenni” önmaga tiszteletét.) Természetesen az egész „hadrafogható” hívő magyarság körében is meg kellett volna szervezni az úgymond „össznépi” engesztelést. Nos, ennek a mozgalomnak lett volna látható és megvalósuló központja a normafai Engesztelő Kápolna…
Az egyházi vezetők – akkor még – nem igen hittek az egyszerű nővérnek. Az úr Jézustól jelet kértek! Az Úr Jézus válasza az volt: – Ha majd az én Szent Testemet a romok közül szedegetitek össze; az lesz a jel.
Úgy is lett. Még a nagy háború elkezdődése és kiteljesedése előtt, hogy-hogy nem, egy magányos kis repülőgép áthaladt a magyar légtéren, és Budapesten egyetlen bombát ledobva háborítatlanul elvonult. Történetesen ez az egy bomba a városmajori Templomra esett, amely a födémet áttörve éppen a tabernákulumot találta. Úgyhogy, a romok közül lehetett az Úr Jézus Szent testét összeszedegetni. Sietve keresték az illetékesek Mária Natáliát, de az Úr Jézus válasza az volt: – „Az ellenség a határon van, már nincs mit tenni!” Az új bíboros, Mindszenti József, azonnal felkérte Natália nővért a rendalapításra, elrendelte a normafai kápolna építését, de az egyre kiszélesedő háború nemcsak e kezdeményeket, de minden egyebet is elsöpört… Ekkor látta a nővér látomásában a feketébe öltözött un. „Gyászoló Szűzanyát” amint az elhagyja hazánkat. Vigasztalásképpen, azt üzente a Szűzanya; „Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!”
II. Szent Pió atya magyaroknak szóló üzenete.
Begyik Tibor – büszkén mondhatom, hitbéli és emberi barátom – jegyezte fel Szent Pió atya szavait. Tibor, a Szeretetláng „hőskorában”, mint Szűzanya kiválasztott titkára segítette a Szeretetláng mozgalom elindulását. „A nevezett idézetek az >Üdvözítő szeretet megsebzettje< c. könyvem vége felé található!” – írta érdeklődésemre Tibor. Az is megbeszéltük, hogy neki, a néhai, szent életű és nagy engesztelő testvérünk, Thiring Éva mondta el ezt a közlést. Páter Pió atyával azért került szorosabb kapcsolatba, mert jól tudott olaszul és „lelki-gyermekeként” rendszeresen találkoztak, beszélgettek egymással.
Szent Pió atya szavai Magyarországról:
”Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
(Idekívánkozik az általam megőrzött és T. Évától halott, a magyarságról szóló rövid kis történetet.)
Thiring Éva nagy-nagy engesztelő testvérünktől halottam, úgy a hetvenes évek közepén. Erdélyi volt, talán tanár, és kitűnően beszélte a világnyelveket. Igazi kiválasztott és valóságos „egyszemélyes intézmény”volt. Hogy-hogy nem, az akkori igen nehéz és tiltott lehetőségek között, ő, évente akár többször is elutazott külföldre, és hozta-hozta a kegytárgyakat, nálunk üldözött vallási könyveket, és főleg a híreket! Valószínűnek tartom, hogy egyházi méltóságok hivatalos tolmácsa is lehetett, és abból is adódhatott a szabadabb mozgási lehetősége. Személyesen ismerte és többször találkozott páter Pióval. Ő mesélte feleségemnek és nekem az alábbi esetet, aminek – elképzelhető -, hogy tolmácsolás közben maga is tanúja volt…
Nevet nem említett, csak annyit mondott akkor, hogy egy magyar főpappal történt ez a megható eset. Miután a püspök (?) befejezte páter Pióval az eszmecseréjét, még egy utolsó kérdést akart feltenni neki, de Pió atya nem engedte a kérdést hangosan kimondani. (Lehet, hogy tudta, hogy egy magyar főpap közelében – akkoriban /csak akkoriban?/ – még a falnak is „füle” /lehallgató-poloskája/ volt.)
Intett és elkérte a főpap rózsafüzérét, és az asztalon csendben, egy szót sem ejtve, a rózsafüzérrel kirajzolta a Kárpát-medence vonalát. (Magyarul a Nagy Magyarországot.)
Gondolom, ezután összeölelkezve némán – netalántán a meghatottságtól könnyes szemmel – búcsúzott egymástól a vendéglátó olasz szent remete és a hazájáért aggódó magyar főpap zarándok…
Eddig a történet!
Kedves, Szent Pió atya!
Csak te, és az a bizonyos főpap tudhatja, hogy valóság-e az, amit leírtam, vagy pedig csupán jámbor legenda…
Kedves, Szent Pió atya!
Segíts bennünket, magyar engesztelőket, hiszen Te, igazán tudod mi az, amikor elhagyatva, betiltva, gyanúsítgatások közepette, félreértve és látszólagos tétlenségre ítélve, hogyan lehet, és miként kell, mégis-mégis; engesztelni, lelkeket menteni, mindenkit egyformán elfogadni. Igen. Amen.
E kitérő után térjünk vissza Szent Pió atya szavaihoz, mely Magyarországról szolnak. A jövendölések sajátja az, hogy többnyire csak utólag, a beteljesülés után nyernek egyértelmű igazolást. Természetesen, lehet felőlük gondolkodni – sőt érdemes is – de ez, csak találgatás marad. Másrészt, mivel többnyire a szellemi-világ nyelvén; képekben fogalmaz a „prófécia”, ezért a megoldás-feloldás is több-síkú lehet.
A kalitka megfogalmazás találónak tűnik, pláne, ha meggondoljuk, hogy nagyjából az ezerkilencszázhetvenes években állíthatta Szent Pió atya Magyarországról; hogy „kalitka”. Ekkor, hazánk fizikailag is szögesdróttal
körbezárt, az Orosz Birodalomtól felügyelt tartomány volt. Leki és szellemi értelemben szintén: valóságos állapotot írhat-, rajzolhat-, hordozhat ez a kép: „kalitka” . Másrészt, a „kalitka” nem csak elzár-bezár, hanem ki is rekesztheti a „gyönyörű madár” életére törő ragadozó törekvéseket, ellen-erőket! „Sok szenvedés vár még rájuk”, nos ez a legkönnyebben belátható és megközelíthető megállapítás.
Az viszont: hogy „de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük” nos, ez az eladdig (megismertetett!) történelmünk alapján, valóban csodálatosnak tűnő, sohasem látott és tapasztalt fordulatot jósol! Bátran kimondom, és leírom, hogy magam részéről, a nagynak és legfejlettebbnek kikiáltott demokrácia eltörlését, és a Jóisten akarata szerinti Szent Királyság helyreállítását, a Szent Korona Tan újra érvényre jutását tartanám „páratlan és dicsőséges” fordulatnak!
„Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.” Ebben a megfogalmazásban (én) csak is a Szűzanyánk Szeretetlángjának végső diadalra jutását tudom elképzelni. S annak a kegyelmi új-korszaknak beköszöntét, melyben a Sátán – „szeme világát vesztvén” – világtalanná válik, mer a Szeretet Lelkének tüze, kioltja a gyűlölet tüzét (…)!
„Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Ez rész a Szent Pió atyának tuljdonított „közleményben” – számomra – teljesen egyértelmű. Mivel annak idején – úgy húsz évvel ezelőtt – beléptem az akkor még Angyalmű-nek (Opus Angelorum), ma már Szent Kereszt rendnek világi tagjai közé, azért pontosan tudom, hogy ez így van. Az angyalokról szóló, a szellemi világ csodálatos részleteit feltáró égi kegyelemi útmutatást, tavaly az Egyház hivatalosan is elfogadta. Akit érdekel, immár meg van a lehetősége arra, hogy – többek között – megismerje a magyarok nagyhatalmú őrangyalát is. (…)
III. Magán-kinyilatkoztatásokról.
Az isteni Gondviselés soha sem hagy magunkra. A Jóisten mindenkor kiválaszt magának Reá figyelmező az Ő kéréseit és óhajait meghallani képes „követőket”. Különösképpen megszaporodtak fejlettnek hazudott korszakunkban, a misztikusnak mondott jelenések száma. Röviden, e természetfeletti jelenségek lényege az, hogy egyes arra kiválasztott illetve meghívott emberek közvetlen, érzékelhető, hallható, látható kapcsolatba kerülnek az „Égiekkel”; szent angyalokkal, üdvözült szentekkel, Szűzanyával, az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel, tisztuló lelkekkel, sőt gonosz lelkekkel, akár a fő gonosszal is…
1830. november 27. –én Franciaországban, Labouré Katalinnak, aki Irgalmas Nővérek Rendjének tagja volt, megjelent a Szűzanya, és az Egyháznak az úgynevezett: „Csodás Érmet” adta. Sokan ettől az eseménytől számítják az újkori Mária jelenéseket. Azóta a feljegyzett Mária jelenések száma;
meghaladja a húszezret! A több mint húsz éve tartó medjugorjei Mária jelenésnél, negyvenezer a Szűzanyával való találkozások száma…
Természetesen, Magyarországot is megérintette ezen „lelki-, szellemi-pezsdület”… Csakhogy, nálunk – nem csak az Egyház fogadta idegenkedve a rendkívüli jelenségeket – hanem az állami elnyomó szervezetek is. Mivel (mint mindenütt) itt is összeesküvést, és szabotázst szimatoltak. Magyarul, nálunk a hatóságok is üldözték a misztikus látnokokat.
VI. Néhány gondolat a Szeretetlángról.
Előzmények.
Szűzanyánk – mint égi Édesanyánk – mindig is szent Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni bennünket. A dicsőséges Szentháromság – most az idők végén – az emberiség megmentésének és a Sátán végleges legyőzésének rendkívüli feladatát; Szűzanyánkra bízta. Magyarország immár több mint 950 éve Szűz Mária Országa. Egyedül a világon ez az Ország jogilag is az Övé. Az Ő öröksége, mivel Szent István a Szent Koronával egyetemben Magyarok Nagyasszonyának felajánlotta! Regnum Mariánum. Ezért és így természetes, hogy Szűzanyánk a Sátán, a gonoszság elleni döntő harcában elsősorban bennünket: magyar gyermekeit szeretné maga mellett tudni.
A gondviselő Isten, Szűzanyánkra való tekintettel, rendkívüli kegyelemekkel halmozta el a magyar Egyházat. Az ismert és ismeretlen vértanúkon és hitvallókon, elrejtőzködő lelki mártírokon kívül, több kegyelmi útmutatást is kaptunk. Itt, csak az általam ismertekről tudok említést tenni.
1. Az 1930-as években, Krisztus Király és Szűz Mária (mint a Világ Győzedelmes Királynője) kérték az országos méretű engesztelés egyházi megszervezését. (Mária Natália nővér!)
2. Az 1940-es években Erdey Ferenc misztikus paptanár igyekezett – sajnos támogatótársak hiányában csak egyedül – összegyűjteni és vezetni az országban szétszórtan élő engesztelő lelkeket.
3. Ekkortájt élt, magányosan, mindenkitől elzárta, csupán néhányak segítségével az ágyhoz kötött Galgóczi Erzsébet (nem az írónő!), stigmatizált (Jézus Sebeit viselő), nagy-nagy engesztelő testvérünk. Gyóntatóján keresztül állandó kapcsolatban volt a pápával. Szenvedésekkel csordultig megtelt életét (többek között) a magyarságért, és a hívek gyakori szentáldozási lehetőségért ajánlotta fel. Tisztaságos gyermeklelkületére jellemző, hogy Szűzanyát még felnőtt korában is „csak” Máriácskának szólította. Nos, ki tud róla? Lám, amíg Olaszországban páter Pió százezreket „megmozgató” egyszemélyi intézmény lehetett, addig Galgóczi Erzsébet Máriaremetén, kis szobácskájában „Máriácskájával” együtt, az ágyban volt kénytelen életét leélni, és könyörületes testvérek segítségével azt megszervezni…
4. Az ötvenes évektől Vári László makkosmáriai misztikus pap által, Szűz Mária a még a terror és vallásüldözés alatt is hűséges katolikus hívők között „életfelajánlókat” keresett…
5. 1940-1960-s években Jolánka nevű, írni-olvasni nem tudó látnokon keresztül és Bíró Lajos atya lejegyzésében, a mennyei Atya, az Úr Jézus, a Szentlélekisten és Szűzanya szólt hozzánk magyarokhoz, 3500 oldalnyi terjedelemben. Ebben a kegyelmi útmutatás – a világ megmentése érdekében – az Oltári-szentségben közöttünk lévő Jézus Krisztus méltó felmagasztalását kérték az Égiek, nem csak tőlünk, hanem az egész Világegyháztól. ( „A világ állapota azért ilyen, mert az egyetemes Egyház állapota is ilyen.” A summázat tőlem! P. M. M.)
(Ez a felsorolás természetesen erősen hiányos, mivel értelemszerűen csak azokat említhettem meg, amelyekről így vagy úgy tudomást szerezhettem.
Bizony a hivatalosoknak és a hozzá értőknek kellene tudományos alapossággal feltárni és rendszerezni mindezeket. Másrészt 1985-ig bezárólag tárgyaltam – hangsúlyozom – csak is az általam elért és megismert magyarországi magán-kinyilatkoztatásokat, mivel ezután érdeklődésem megváltozván, már nem is igen ügyeltem az ezután előfordulókat.)
Szeretetláng.
6. Mivel, a felsorolt „égi kegyelmi útmutatások” csak igen elszigetelt mozgalomként valósultak, ezért, 1962-ben kinyilatkoztatásra került a SZERETETLÁNG!
A Szeretetlángról szóló tudósítás, tulajdonképpen egy magyar, özvegy édesanya lelki naplója. Gépelve, mintegy négyszáz oldal. Az Úr Jézus és Szűz Mária közléseit, tanításait és Erzsébet asszony küzdelmeit örökíti meg a négy füzetből álló kézirat.
Ezen megdöbbentő közlésnek a lényege (szerintem!) az, hogy a Szeretetláng révén, az Úr Jézus – titokzatos módon ugyan – de ismét eljött közénk. Mégpedig a szívek és lelkek benső titokzatos síkján történik mindez! Szűzanyánk Szeplőtelen Szívén keresztül, a Szeretetláng kegyelmi hatása által; immár újból hajlandó; Jézus Krisztus külön-külön mindannyiunkban megszületni. És nem csupán megszületni óhajt bennünk, hanem általunk életre kelvén; közöttünk hatékonyan akar munkálkodni…
A Szeretetláng az irgalmas Isten túláradó kegyelme. Olyan „eszköz”, mely megmenti a végső pusztulástól az egész emberiséget. „Ahol elárad bűn, ott túlárad a kegyelem!”A Szeretetláng révén, bennünk, maga Jézus Krisztus harcol a Sátánnal, annak akaratát megbénítja, azaz „megvakítja”!
A Szeretetláng befogadására Szűzanyánk készíti fel választottait. Mivel a Szeretetláng Szűzanyánk Szívében él, ezért Tőle kell kérnünk; tegyen alkalmassá bennünket „titokzatos Krisztusa” befogadására. A Szeretetláng nem
áll meg az őt befogadó lélek benső szentélyében. Hanem minekután átformálta azt, krisztusi lángolásra gyújtja, és e láng kegyelmi hatása átárad másokra!
A megtisztuló emberszívek mélyén, azok láncolatán keresztül, így érlelődik a Szentlélek új Pünkösdje, amely egy napon az egész Földre kiáradva megújítja az egész emberiséget! Ezért mondja a Lelki naplóban Szűzanyánk:
„Mondom neked leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam rendelkezésetekre, mint most; szíven szeretetének izzó lángját. Amióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás még nem történt részemről, amely így tört volna felétek, mint ahogy szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a Sátánt így megvakítsa! És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.”
(1962. augusztus 1.)
A Szeretetlángban a Szentháromság, Szűzanya édesanyai Szeretetével egyesülve, abba mintegy beleköltözve és így elrejtőzködve óhajt immár minden emberszívhez eljutni. Nos, ezt az isteni alázatot és hallatlan tapintatot a Gonosz képtelen érzékelni. A Sátán hiába okoskodik és dühöng, e titok számára egyszerűen láthatatlan marad. Vakká válik!
A Szeretetláng csendben, szelíden, az emberszívek rejtekén terjed, feltartóztatni lehetetlenség, mivel a Jóisten az, Aki így akarja!
A Szeretet Lelke – mint élő vizek forrása – az alázatos és készséges lelkek mélyén fakad. Kivizsgálásokra és külső hitelesítésekre azért nincs szüksége a Szeretetlángnak, mert hatását mindenki saját szívében, lelkében önmaga érzékeli.
Az Úr Jézus tegnap, ma és örökkön-örökké ugyan az. Ezért természetes, hogy a „Szeretetláng Jézusa” itt sem kér mást; mint Egyházában. Elsősorban szeretetet kér, bűnbánatot, megtérést, imát, böjtöt, bűnösökért engesztelést, áldozathozatalt, szentmisék méltó és gyakori látogatását, rendszeres gyónást, megváltó munkájában való részvételt, stb.-t. Csupán az Úr Jézus, a Szeretetláng szellemében élőktől azt kéri, hogy mindezeket az már „bejáratott” és üdvös cselekedeteket, immár az Ő Édesanyjának Szeretetlángjával tudatosan együtt működve, azzal bensőséges szeretetbe egyesülve; gyakorolják.
Az Úr Jézus határozott kívánsága, hogy legalább a neki szentelt lelkek szeressék, és méltóképpen tiszteljék Édesanyját. S úgyis, mint Társmegváltó kérleljék Szűzanyánkat: a Sátán elleni döntő harcában, harcunkban! Az Úr Jézus ezért köti túláradó kegyelmét – itt az idők végén – amelyet a Szeretetláng révén nyújt nekünk és Egyházának, Édesanyja áldott személyéhez, édesanyai Szeretetéhez, annak Szeplőtelen Szívéhez…
V. Néhány gondolat az engesztelésről, az engesztelőkről.
Engesztelés.
Mindenek előtt tisztázzuk, magam részéről mi is értek; engesztelés fogalma alatt.
A bűn nem más, minta szeretet hiánya! Azért, hogy a bűn okozta egyensúly-vesztés, helyreálljon: valakinek e hiányt pótolni kell! Ez pedig kizárólag csak ”többlet-szeretettel”, “többlet-igyekezettel” lehetséges!
Engesztelés; “kárpótlás” saját bűneinkért, és mások által elkövetett bűnökért.
Azokon a testvéreinken, akik a Jóistent konokul elutasítják, – épen a szabadság törvénye okán – maga a Jóisten sem segíthet. Ezzel szemben, a másokat is megszánni képes, irgalmas emberi szeretet még igen! (Merthogy felelős az ember-testvér; ember-testvéréért! Másrész a szeretet törvénye is “egybeköti” az embert az emberrel.) Nem tudom, érthető-e? Nekem jogomban áll – mint másokért aggódó embertárs! -, az igazságos Isten elé állnom, és megkérlelhetem; „kíméld meg most őt, és az engem megillető lelki-szellemi ajándékaidat ezúttal ne nekem, hanem neki add!” Természetesen a „csere-akció” kapcsán, nekem el kell viselnem megsegítendő társamra nehezedő lelki-szellemi állapotot, Istentől való elzártságot, kilátástalanságot, stb.-t. Éppen azt, ami őt oly annyira nyomasztja! (Mondanom se kell, mindez csak is az isteni Bölcsesség és Akarat „felügyelete” és bizony sokszor egyenes felkérésére valósulhat meg.)
Akiben, testvére iránti felelős érzékenység kifejlődik, csak az tud igazán engesztelő életet élni és másokért is „többlet áldozatot” vállalni. Ez a lélekmentés. Így és ennyiben lehet a Teremtő “munkatársa” a másokért többlet szeretetet nyújtani képes, másokért többlet áldozatot vállalni akaró engesztelő teremtmény.
Engesztelők.
Hogy valójában kik is az engesztelők, igen nehéz megállapítani.
Ugyanis a legkülönbözőbb körülmények között élhetnek ők. Úgy gondolom, hogy a Jóisten titka az, hogy mint „engesztelő-munkatársat”; kit miért, mikor és hogyan hívott meg, és ki az, aki magában fel is ismerte e hívást, és élete megváltoztatásával képessé vált e meghívásra!
Van úgy, hogy a kiválasztott engesztelőnek a legsúlyosabb engesztelése az, hogy a nagy nyilvánosság előtt kénytelen-kelletlen, de be kell számolnia arról a legbensőbb és csodálatos lelki élményeiről, amit legszívesebben szemérmesen eltakarna a kíváncsiskodó „nagyérdemű” elől. Nos ezek azok az engesztelő testvéreink, akikről tudunk. Ők azok, akiken keresztül – „mi hétköznapi emberek is” – megismerhetjük, hogy mit is kérnek tőlünk az Égiek.
Bizony vannak, remélem sokan – akik mindenféle megnyilatkozó ismérv hiányában – nagy egyszerűségben és rejtettségben: „teszik a jót, mindig csak a jót!” Senki sem tud róluk, még a gyóntató kelkivezetőjük sem – ha egyáltalán van mellette ilyen – ha egyáltalán tartozik valamelyik vallás hívei közé. Oly
annyira kicsiny, alázatos és semminek sem látszó az ilyen lélek, hogy senkinek sem tűnik fel kristálytiszta egyszerűsége, s leginkább önmagának nem!
A lélek Teremtőjének és magának a léleknek a csodálatos egymáshoz való viszonylata; nagy titok.
Igaz, látszólag léteznek külső jelek, viselkedési formák, amiből némileg következtetni lehet, hogy ki hányadán is áll Teremtőjével, de erről biztosat megállapítani földi ember képtelen… Ki-ki, söpörjön a saját portálja előtt. Mindannyiunknak, bizony maga-magában kell kikutatnia és tisztáznia; – Engem, vajon milyen küldetésre hív, hívott meg a Jóisten? S azt is ildomos „kipuhatolni”, vajon személy szerint mely csoporthoz tatozom? Az egyetemes-szeretet önzetlen termelőihez tartozom-e, netalán tán az egyetemes-szeretet dézsmálóihoz, vagy hol ehhez, hol ahhoz?
Idők vége. Most, az engesztelők ily sürgető, szinte türelmetlen „toborzása” azért létszűkség és fontos, mert mindez az idők végén történik! Itt és most „idő-fogyatkozásban” élünk. Márpedig amennyiben, az idő előbb vagy utóbb elfogy, az emberiség lehetősége egyszerűen megszűnik jót, vagy rosszat tenni.
Garabandálban a Szűzanya Concitának az állította; “Nem világ vége lesz, hanem egy korszaknak lesz vége.” (kb.) Tehát előbb vagy utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a kegyelmi idők lezárulnak. (Medzsugorje!) Ezért itt és most – amíg még lehet – a legfontosabb keresztényi tett; a LÉLEKMENTÉS, és a MÁSOKÉRT VALÓ ENGESZTELÉS!
Fatima, Szűzanya kijelentése: “Oly sok bűnös jut a pokolba, mert, nincsenek elegen azok, akik imádkoznának, és áldozatot vállalnának értük!” (Kb.)
Úr Jézus imigyen szól a Szeretetláng naplóban: „Oly könnyen áttekinthető kis csapat a mienk!” – mármint az engesztelőké! Ezért az Úr Jézus új követőket, új barátokat, új munkatársakat hív, hogy megváltó munkájában minél többen segítségére lehessenek… Emiatt szaporodnak az Egyházban a különféle lelkiségi-mozgalmak, a rendkívüli kegyelmi adományok, csodás kegyelmi kiáradások. Hiszen az idő fogy, ezzel együtt a lelkek megmentésének lehetősége is! Az Úr, egyre több munkást hív „szőlőjébe”!
Mária Rádióban hallottam. Pécsen, talán karizmatikus találkozó kellős közepén történhetett. Maga a fiú mesélte el. Térdelve más tudatállapotba kerülve, egyszer csak azt tapasztalja, hogy megáll a szíve, majd annak üres hűlt helyét tapasztalja, – még csodálkozik is, hogy-hogy még él? Majd, kis várta után, valakinek az élő, nálánál sokkal ragyogóbb szívét észleli a régi helyén! Jézus közli vele, hogy „immár szívet cseréltek!”
A „szívcsere”csodálatos adománya ismert az Egyházban, de egy kézen meg lehet számolni, hányaknak adatott ez meg (természetesen, akikről tudunk!).
Most meg, valaki elmegy a sportcsarnokba esendő szívvel, és Jézus szívével megy onnan haza… Erre és hasonló esetekre értem; hogy napjainkban
„kegyelem-zuhatag” korszakot élünk és tapasztalunk. Bizony egyáltalán nem mindegy, hogy „te kit, mit választasz!”
Mert, bizony, van különbség az egyes nemzedékek lelki és erkölcsi állapota között. Minden valamirevaló hagyomány azt tanítja, hogy az, amiben mi most vagyunk; a létező legrosszabb, legsötétebb és leggonoszabb korszak. Ráadásul, minden jel szerint éppen a legvége a mienk. Úr Jézus: „a kérdés az, ha visszajövök, vajon találok-e: a Földön hitet?” (Kb.) A magán-kinyilatkoztatások garmada is egyöntetűen azt állítják; „az emberiség soha nem tapasztalt, szánalmas állapotban van.” (Tudom, a tudomány és technikai csillogás-villogás ennek ellent mondani látszik.) „Minden ország, mely önmagával meghasonlik, összeomlik.”- tanítja az Úr Jézus. Tehát, azért, hogy a világban az önzetlen irgalmas isteni Szeretet még egyensúlyba tudja tartani az egyre duzzadó önzést, szellemi-leki lezüllést, igazságtalanságot és minden egyéb gonosz visszásságot, az önzetlen jóságnak is növekednie kell! Ezért nélkülözhetetlen az engesztelők, a kicsik, az alázatosak, a senkiknek látszók – azaz a szentéletű engesztelők – világot megtartó igyekezete…
VI. ”Népek Krisztusa: Magyarország! (Máray Sándor)
.
Az egyetlen magyar alapítású Pálos rend fogadalmában az engedelmesség, tisztaság és szegénység mellé; negyediknek felvették az engesztelést. Ez nyilván nem véletlen! Nemcsak emberek, szerzetesrendek lehetnek engesztelésre meghívottak, hanem akár egész nemzetek is. Például Mária Országa, Szent István, Szent Imre, s annyi ismert és névtelen szentnek, hős honvédőnek, szorgosan igyekvő dolgos nemzedékeknek a nemzete; a magyar!
Budakalász, Szentistvántelep, 2009. november 19. Árpád házi Szent Erzsébet emléknapján
Piusz OCDS testvér
J+M+J
§ By: andrelowoa on november 20, 2009 at 8:43 du.