„Köszönöm, hogy Vagy, hogy találkoztunk. Szeretlek. Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy. Nem várok Tőled semmit. Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad. Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Midenség Szívében egyek vagyunk.” ( Biegelbauer Pál : A Fényadó imája )
