Szeretet Egység szimbólum a magyar hagyományban
A Szeretet Egység szimbólum a teremtés folyamatát a rendezett létben jeleníti meg. Segítségével ráhangolódhatunk az egységtudatú létezésre. Az egységtudat a mostani megosztott tudatosságtól abban különbözik, hogy az emberek közt határtalanul árad az energia a legmagasabb fokon (szeretet-szerelem), és az események szinkronicitás (szerencse) szerint történnek. Magyarán, a szerelem és a szeretet az egységtudatú lét meghatározói. Ösztönösen minden ember erre az állapotra vágyik, mert csak ekkor boldog, teljes és rendezett, az életet megőrző. Minden egyes cselekedetünk ezen állapot elérésének reményében történik.
A Szeretet Egység szimbólum megmutatja azt, ahogy a teremtés egy központi, állandó, mozdulatlan és szinte észrevétlen állapotból hogyan jut el a külső megtapasztalt világ sokszínűségéig, egy tökéletesen rendezett, kiegyensúlyozott formában:
A Szeretet Egység szimbólum közepén található a kiindulási pont, a tő melyből kiárad négy fénysugár, amiket nevezhetünk fénymagoknak, hiszen ezek mag formájúak, és hordozzák a fény legkoncentráltabb, legsűrítettebb, kibomlásra váró formáját – akárcsak a mag magában hordozza egy egész fa formáját. Ezekből a magokból bontakozik ki, születik meg a szimbólum többi része. A térben zajló teremtés ábrázolása ez, ami a terem-tőből ered. (Szómagyarázatok: Tér = tő-ér, azaz a közeg ami az aktív Teremtőt hordozza. Teremtő = tér-én-tő, az én forrása a térben. Teremtés = tér-én-tevés, azaz az én cselekszik a térben. A magyar szavak nem szorulnak más szavakra a meghatározásukhoz, hanem a szavak önmagukban, gyökeikben hordozzák saját meghatározásukat. Más nyelveken a szavak meghatározása tőlük logikailag és alakilag teljesen független szavakat igényel, kivéve azokat az eseteket, amikor magyar gyökök („ős-etimonok”) szerepelnek a szavakban. Az ősi gyökök miatt lehetséges számos idegen szó értelmét magyarul magyarázni.)
A szimbólum magi része kinagyítva:
A teremtés következő szintjén kibomlanak a fénymagok, és mozgást hoznak létre, melyet az aranylón izzó hurkok jeleznek. A nyilak jelölik a belső nyugvó s a kibomló külső fénymagokat, melyek a mozdulatlan régiókban jelentkeznek:
Ezen energiaáram létrehozza a lét első szintjét. Ezen szint élettere a szivárvány hurkokban jelentkezik:
Az ezt követő szinten újabb fénycsomag bomlik ki:
És köréje a lét egy további szintje rendeződik:
Ez a külső kör maga a megtapasztalható anyagi valóság, és a hurkok pedig mi magunk vagyunk, az emberek. A belső kör a szellemvilág, annak a hurkai a szellemi lények. Legbelül pedig maguk a tiszta fénymagok, a létezés színtiszta energiája és középen a tő, a Teremtő melyből mindez kiárad. A hurkok mozgó energiák, melyek összekötnek mindent: a tiszta fénymagoktól kezdve először a szellemvilágot, majd a durva anyagi világot is. Az összes világ és a világszinteken tartózkodó megnyilvánulási forma mind egységet képez: hisz a mozgó, áramló energia mindent összeköt, mindenütt jelen van, mindenhol hat, a legtisztább fény bárhonnan elérhető, és az adott szinteken a szivárvány teljes skálájában kiteljesedik.
Az energia amely kering az magyarul a szer, mely SZellem és ERő. (Rovásírással ez közvetlen ki is olvasható: az energia egyenes vonalban megindul – ez az SZ, majd két hurkot leír – ez az E, s végül visszafele indul – ez együtt az R.) Ez az áramló szer táplálja (azaz eteti) energiával a teljes létező világot: vagyis ez a szer-etet. Nemcsak táplál, hanem a szerenergia áramlása mindent szervez, rendez, egységbe fog, így jön létre a Szeretet-egység. Az egység nem akármilyen egy, hanem az osztatlanság fokozott állapota. A „ség”-„ság” a dolgok letisztult formáját jelöli, az adott minőség fokozott jelenlétére utal. Példának okáért valaki tehet egy jó cselekedetet, és akkor ő jó, de ha az illető jóság-os, akkor ő már természete szerint cselekszi a jót, illetve nagy jót cselekszik, ha egyszeri cselekedetről van szó. (Pl. bőség, fényesség, szépség, vidámság, egészség… egység!)
A fent bemutatott szimbólum volt az induló szertetet-egysége szimbólum, amely a felépülő, működni kezdő egységhálót képezte le. Azóta az egységháló rendezettebb lett, ezt az állapotot mutatja az új szimbólum, amelyben a belső energiahurok metszi a külső hurkot, és a külső hurok már közvetlen kapcsolatban áll a belső fénymagokkal, vagyis az eltérő létezési szintek most már egyformán merítkeznek a forrásból, illetve egymással is szorosabb összhangban állnak:
Ezt az olvasatot lehet adni a magyar műveltség ismeretében. További olvasatok is léteznek – valószínű annyi, ahány magyarul tudó él a mindenségben, ahogyan erre a színes kis hurkok és a szintek számossága is utal. A magyar hagyomány bátorít a változatos olvasatokra, hisz erőssége pont abban rejlik, hogy egy jelből, rajzból, képből vagy szövegből gazdag és lényegi tudást lehet kibontani a vizsgálódó egyén igényeinek és helyzetének (csúnya szóval tudásszintjének) megfelelően.
A következőkben pedig a magyar hagyományból mutatok be példákat, amelyekhez a fentebbi olvasat kötődik, ahonnan az kibontható.
Fény és teremtés példái a magyar hagyományban
A Képes Krónika, Kálti Márk munkája 1358-ból maradt fenn ránk Nagy Lajos uralkodásának idejéből. Sok szöveg található benne és sok kép – de ezen felül rengeteg olyan illusztráció, amelyek csak szép színes rajzoknak tűnnek. Azonban sokkal ékesebben és pontosabban beszélnek, mint a szöveg vagy akár a kép, mert nem a létforgatagba beleveszett szereplőket fényezi vagy dorongolja ahogyan azt a szövegezés teszi, hanem a létezést magát tárja elénk. Érdemes megjegyezni, hogy objektív történelem nem létezik, minden szöveget ember ír, és minden ember a magánvéleménye szerint tálalja az olvasó elé a vélt vagy valós eseményeket. Objektíven lehetetlen írni, pláne egy történésznek: hiszen a történész csakis olyat írhat, amit a mecénása megenged! Ha mást ír, az nem marad fenn. Ezen felül csupán egyetlen eseményt is minden egyes résztvevője máshogyan él meg, ráadásul minden olvasóban más kép fogalmazódik meg ugyanazon szöveg olvasása nyomán. Ez a létforgatag sajátossága: a forgatagság, azaz a megfoghatatlanság. Létforgatag idegen nyelven számszára – amely magyarán számszerű-t jelent. A számszerűség tökéletesen leírja a létforgatagot: mindennek számossága van, azaz hiányzik az egységtudat. A Képes Krónika „díszítőelemei” helyzetjelentést tárnak elénk. Nem a létforgatag csalóka labirintusában tévelyegnek, hanem a világ működését mutatják meg közvetlenül, megemelkedett szinten.
Az első példa a Képes Krónika 15.-ik oldaláról, amely Attila királyról és koráról szól.
Közepén a Teremtő és a négy fénymag:
