Amíg a gondolat nem célhoz kötött nincs értelmes eredmény. A legtöbb ember megengedi, hogy gondolatai bárkája „sodródjon” az élet óceánján. A céltalanság egy vétek, és az ilyen sodródás nem folytatódhat annak az életében, aki a katasztrófából és a pusztulásból kifelé szeretne kormányozni.
Azok, akiknek az életében nincsen központi cél, könnyen prédáivá lesznek a kicsinyes aggodalmaknak, félelmeknek, nehézségeknek, és önsajnálatnak, amelyek mind jelzői a gyengeségnek, amely épp olyan biztosan, mint a szándékosan megfontolt bűncselekmények (bár más úton), elbukáshoz, boldogtalansághoz, és veszteséghez vezetnek, mert a gyengeség nem maradhat meg egy energiából fakadó univerzumban.
Az embernek ki kell találnia egy törvényes célt, amit a szívében helyez el, hogy megvalósítsa. Ezt a célt gondolatai központjává kell tennie. Lehet ez egy képzeletbeli dolog, vagy valóságos tárgy, abban az időpontban annak jellegétől függően. Bármelyik is legyen, gondolaterejét állandóan arra a célra kell fókuszálnia, amelyet önmagának kitűzött. Ezt a célt legfontosabb kötelességévé kell tennie, és odaszentelnie magát annak megszerzésére, nem engedve meg gondolatainak, hogy múló szeszélyek, vágyak, és képzelődések felé kalandozzon. Ez a királyi út, az önuralomhoz és az igazi gondolat koncentrálásához. Még ha újra és újra el is bukik az ember gondolatai megvalósításában – amely szükségszerűség, míg a gyengeséget le nem győzi – az ezáltal megnyert jellembéli erősség lesz a mércéje igazi sikerének, s ez lesz majd az új kezdőpont, a következő erőhöz és győzelemhez.
Azoknak, akik nincsenek felkészülve egy nagy cél elfogadására, gondolataikat jelenlegi hivatásuk hibátlan végrehajtására kell koncentrálniuk, függetlenül attól, hogy mennyire tűnik jelentéktelennek a szerepük. Csak így lesznek gondolatai összefogottak és fókuszáltak, és a megoldás és energia is létrejön. Ha ez már rendben van, nincs semmi, ami ne válna valóvá.
A leggyengébb lélek, mely ismeri önnön gyengeségét, és hiszi ezt az igazságot — hogy az erő csak gyakorlás és erőfeszítés árán fejleszthető ki — ebben a hitben, azonnal el fogja kezdeni önmagát gyakorolni. Erőfeszítést erőfeszítéshez adva, türelmet türelemre és erőt erőre halmozva, soha nem hagy fel a fejlődéssel, míg végül isteni erővé nem növekedik.
Ahogyan a fizikailag gyenge ember óvatos és türelmes edzéssel erőssé teheti önmagát, így a gyenge gondolatú ember, ha megfelelő gondolkodást gyakorolja, megerősítheti gondolatait. Ha félreteszed a céltalanságot és gyengeséget, és célirányosan kezdesz el gondolkodni, beállsz azon erőteljes egyének sorába, akik a bukást csakis a megvalósuláshoz vezető egyik ösvénynek tartják. Aki minden körülményt szolgájává tesz, és akinek a gondolata erős, félelem nélkül tesz kísérletet, és mesterien hajt végre.
Ha az ember már megértette hogy mi a célja, gondolatban egyenes ösvényt kell kijelölnie annak eléréséhez, nem nézve sem balra, sem jobbra arról. A kételyt és félelmet szigorúan ki kell zárni. Ezek olyan romboló elemek, melyek az erőfeszítések egyenes útját feltörik, így kacskaringóssá, hatástalanná, használhatatlanná teszik azt. A kétely és félelem gondolatai soha nem teljesítenek be semmit. Mindig a bukáshoz vezetnek. A cél, energia, erő a cselekvéshez, és az erőteljes gondolatok abbamaradnak, amikor a kétely és félelem belopódznak. A tenni akarás abból ered, hogy tudjuk, hogy képesek vagyunk valamit megtenni. A kétely és félelmek a tudás legnagyobb ellenségei, és aki táplálja őket, aki nem pusztítja el őket, önmagát hiúsítja meg minden lépésében.
Az, aki legyőzi a kételyt és a félelmet, legyőzi az elbukást is. Minden egyes gondolata szövetkezett az erővel, és minden nehézséggel rövid időre találkozik, majd felülkerekedik azokon. Céljait időszerűen ülteti, és virágoznak, és korai gyümölcsöt teremnek, melyek nem esnek éretlenül a földre.
A gondolat félelemmentesen szövetkezve a céllal, teremtő erővé válik. Aki ezt tudja, kész arra, hogy felsőbbrendű és erősebb legyen, mintegy kazal hullámzó gondolat, és változó érzés. Az, aki ezt tudja, tudatos és okos kormányzójává válik észerejének.
(James Allen)
Forrás: http://dszilvia.blogspot.co.at