Július 2.- Sarlós Boldogasszony ünnepe
A magyar néphit Nagyboldogasszonyunkat Hétboldogasszonynak nevezi, bár valójában ennél jóval többet ismer.
Mint magyar neve is mutatja, a sarlós Boldogasszony ünnepéhez fűződő hagyományok javarészt a búzaaratással függnek össze. A 18. században még az asszonyok arattak sarlóval, s a férfiak kötözték a kévét. Ez vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát az ocsútól (értsd: ítélkezik az emberek fölött).
Népszokások:
Kalotaszegen a férfiak fejfájára olykor ekevasat, az asszonyokéra pedig olvasót vagy sarlót festettek.
Sarlós Boldogasszony napján Magyarország északi vidékein a ház elé virággal díszített széket tettek, hogy ha az áldott állapotban lévő, „nehézkes” Mária arra jön Erzsébethez tartván, le tudjon ülni megpihenni.
E napon az aratók megjelentek a templomban, ahol a pap megáldotta őket és szerszámaikat. Egyes vidékeken szokásban volt a gyógynövényszentelés is; a Sarlós Boldogasszony napján gyűjtött füveket hatásosnak vélték női betegségek ellen. Szeged környékén fodormentát szenteltek, melyből később gyógyteát főztek, valamint a halottak koporsójába is tettek belőle.
E napon készítették el összefont kalászból a búzaboronát, mellyel azután a szobát díszítették.
Szil községben, miután a pap megáldotta őket, a munkások kimentek a földre, ahol ünnepi ruhában vágtak egy rendet a búzatáblában. Ezután hazatértek ünnepelni, majd az aratás másnap, július 3-án kezdődött.
Nemessándorházán az aratást a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét keresztbe rakták, majd imát mondtak mellette.
Az aratás során nem vágtak le minden búzaszálat, hanem néhányat országszerte meghagytak az ég madarainak, vagy (pl. Rábagyarmaton és Domoszlón) Szent Péter lovának, ha arra jár.
Az Ipoly mentén úgy tartották, hogy ha Sarlós Boldogasszony napján esik az eső, utána még 40 napig esni fog.
“Boldogasszonyt a boldogasszonyság küszöbözi, amely kezdettől való, és nem más, mint a Teremtő fényességének örök szomjúhozása; a Mindenekben létezik, amióta világ a világ, s ameddig Isten akaratából az marad.
A boldogasszonyság magába foglalja a megkapott fény őrzését, s annak
visszaadását; ő az óhajtó, föntre nyílt kupa, ő a kapu, a kapott fény, a kép óvója, kupája és kapuja életnek s halálnak, de a valósulás szentséges edénye is.” Molnár V. József