HOL KEZDŐDIK A FELELŐSSÉGÜNK:
MINDEN GONDOLATODAT SZÁMONKÉRIK!
A Halak Világhónap kezdetén Jézus Krisztus egy ősi Törvényt, leegyszerűsítve adott át nekünk.
E Törvény szerint a földi világban, ha bármi nekünk nehezen megy, addig kell gyakorolnunk, amíg az, általunk, spontán módon is sikeressé nem válik.
Nos, éppen ugyanez vonatkozik a gondolatainkra, érzelmeinkre, szavainkra és a végrehajtott cselekedeteinkre: mindezeket (is) addig kell gyakorolnunk, amíg bennük meg nem jelenik az Érdek Nélküli Szeretet.
Vagyis: mindaddig kapjuk az általunk, valamikor, valahol elrontott feladatokat, amíg az elkövetett hibáinkra rá nem jövünk, s ki nem javítjuk őket.
Miért egyszerűsítette le az információt Jézus?
Mert ehelyett csupán a Gondolatok felelősségét emelte ki, hogy a Lényeg jobban rögződjék bennünk, hiszen valamennyi rontott variáció mögött ott rejlik a Gondolat.
Mivel Ő ezt így látta helyesnek, kövessük mi magunk is a Gondolatok útját, de tartsuk szem előtt, hogy éppen ugyanez vonatkozik az átélt érzelmeinkre, a kimondott szavainkra és a végrehajtott tetteinkre is, vagyis: fel kell vállalnunk értük a felelősséget; a döntéseink felelősségének terhét.
Ma legtöbben úgy vélnék, (ha egyáltalán gondolkodnának erről), hogy a gondolataink – a megfogalmazásukat követően elillannak, „elszállnak”, „eltörlődnek”, nem terhelnek tovább bennünket; nyomuk sem marad.
A Gondolat pedig – amelyet megteremtettünk –, nem illan el – hisz’ mi magunk is feljegyezzük minden gondolatunkat a saját éteri auránkban –, s ismételve; ugyanez vonatkozik az érzelmeinkre, szavainkra, tetteinkre is.
Az egyszerűség kedvéért, példaként ismerkedjünk meg a Gondolat keletkezésével és a megfogalmazott Gondolat útjával, sorsával:
A Gondolatokkal mindaddig nincs gondunk – bajunk, amíg éppen „gondoljuk” őket. De vajon honnan érkeznek, s mi történik, amikor már tülekszik a következő gondolat?
Minden érett felnőtt részére, a magasztosabb régiókból, a Kollektív Emberi Tudatból, személyre szabottan érkeznek a Gondolatok impulzusai. (Ezeket, ezen állapotukban, a legegyszerűbb fény – impulzusokként vagy gondolat – csírákként elképzelni).
Valami elképesztő még végiggondolni is, hogy micsoda szellemi apparátus, mekkora háttér – tevékenység szükséges ahhoz, hogy a Föld minden embere, naponta 3 – 5 millió gondolat – impulzust, fény – gondolatot, gondolat – csírácskát kapjon, s ezek mindegyike – személyre szabottan, karakterre és Lélekre vetítve –, csakis az ő számára legyen (naponta) kitalálva, összerendezve és küldetésére bocsátva.
Az ily módon, s minden esetben személyre szabottan lesugárzódó gondolat – impulzusok a Szív – be, (s nem az agyba) kerülnek. (Hogy miért a Szív az első; lásd a „Miért a szív az első?” fejezetben).
A Szívbe kerülő, magas ritmusban lüktető gondolat – fény – impulzusok a Szív felelősséggel teljes munkája következtében osztályozásra kerülnek, s a Szíven keresztül (egy részük a nagy – agyféltekékbe, más részük valahová az agytörzsbe vetül. A Szívből az agyféltekékbe vetült milliónyi fényfelvillanást az EGO ereje, az ÉSZ tevékenysége fogadja, s amely gondolat – impulzus kedvére való, abba belekapaszkodik, s azt Gondolattá kezdi fűzni. A Szívből az agytörzs tájékára vetült impulzusokból pedig lesznek az Érzelmek.
A Tudomány megállapítása szerint, egy felnőtt ember – ezen impulzusok sokaságából választva –, az EGO erejével, az agyműködés segítségével, kb. napi 70 ezer gondolatot képes fűzni, összeállítani, értelemmel végigvezetni.
A többit már tudjuk…
De vajon mi történik, ha odabent az agyban már születik a következő gondolat?
A megelőző Gondolat „kilökődik” az agyból, s a háromdimenziós földi energiamezőben az illető feje felett kezd lebegni. Ezen állapotában, kevesek számára látható háromdimenziós fényalakot ölt, s „kenyéradó gazdájától” ellebegve, ide – oda „úszkál”, eltávolodik. (Sajnos, e jelenséget többnyire tizenévesek látják, s e jelenség többeket közülük „idegbetegségig” sokkolni képes).
A Szép gondolatok háromdimenziós földies fényalakja is szép; virágszirmokra, szárnyacskákra, csillagocskákra emlékeztethet, de sajnos mára megritkultak a Szép gondolatok.
A rusnya gondolatok ily módon agyműködésből kikerülő, „teremtett” fényalakzatai is rusnyák, a röpködő nyílvesszőtől a levegőben úszkálva csattogó krokodil – koponyáig, rengeteg átkos variáció kerül ki az emberfejekből. (Ezek látványa okoz az arra érzékenyülteknél elképesztő gondokat)!
Szerencsére ezen háromdimenziós fényalakok csupán rövid ideig tartózkodnak a földi energiamezőkben, ezt követően nagyhirtelen eltűnnek, (mint amikor a lufi szétdurran), s átlépnek a négydimenziós energiamezőkbe.
A négy, majd többdimenziós energiaterekben a hajdani gondolataink furcsa „fizikai” tulajdonságot vesznek fel: a hozzájuk hasonló gondolatokat mágnesként vonzani kezdik.
Ily módon az emberi gondolatok – mint ember által teremtett Energiák –, miközben útjukat járják a nem – földi energiamezőkben, egyre vaskosabbak, egyre híznak, vastagszanak, gyarapszanak, miközben eleven erővel mozgásban tartja őket a gondolatot megfogalmazó ember tudattartalma.
De az OK és OKOZAT Teremtéstörvénye mindvégig hat rájuk, s előbb – utóbb vissza kell, hogy zuhanjanak arra az emberre, aki a földi élete során megfogalmazta, végiggondolta őket.
Csakhogy: a Gondolatok nem gondolatokként fognak az illető emberre rászakadni, hanem cselekményekként, történésekként.
S ha az eredeti Gondolat gyönyörű volt, az illetőre rászakad a boldogság és az öröm – vagyis: a Magas Ég áldása, ha pedig az a gondolat csapnivaló volt, akkor csapnivalóak lesznek a földi visszahatásai is.
Példaképpen; elegendő itt a Földön csak csupán annyit megfogalmazni, hogy: „de belerúgnék abba az emberbe”, az ilyen gondolat visszahatása, (amikor az OK és OKOZAT Teremtéstörvénye azt visszautalja az illető embernek), egy kifejezetten fájdalmas fizikailag végrehajtott rúgással lesz egyenértékű, amit az illető fog megérezni, s amelyet rajta hajtanak végre mások.
E „visszahatás”, amely „idő alatt” a Gondolat az útját az időtlen térben végigjárja, beletelhet 5 másodpercbe, egy hétbe, 40 évbe, vagy 600 esztendőbe; ehhez közünk nincsen.
Meglehet, hogy a rút gondolat visszahatását azonnal megérezzük és 3 másodperc múlva megbotlunk vagy orraesünk, de az is lehet, hogy negyedszerre születünk ismét a Földre, amikorra egy réges – régi gondolatunk – a múltból, telibe talál minket. Márpedig „ott”, azokban a Magasságokban, még a gyilkolás gondolata is végrehajtott gyilkosságnak számít. S bizony őrjönghet valaki itt a Földön, hogy cudar az élete, (vagy hogy „nincs Isten”, mert meghalt a gyermeke), amikor ezt a maszatot az Isteni Tervbe, valamely rég elfelejtett gondolatával / vagy cselekedetével, ő maga vitte bele, illetve valamikor másokkal így bánt.
A Megoldás
Nem szükséges túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy végiggondoljuk: a legtöbb magyar ember naponkénti gondolatai átlagosan milyenek, s milyen minőségűek. Ha ezt egy mai, átlagosan mafla, ocsmány kifejezéseket használó „hazánkfia” tudná, netán – tán ez nyomban fájna is neki, az illető bizonnyal ordítva menekülne önmaga elől.
De nincs felmentés; mert nincs tudatosság. Hisszük, hogy elillan a gondolat, s nincs felelősség, de ez sosem volt így, mert ennek mozgatórugója (is) bennünk rejlik. Ennek neve: KARMA. A KARMA, amely nem büntetés, hanem a Lelkünkben a Személyes Tapasztalatok Hiánya. A Megoldás: az Eszmélés. Eszmélni, még a földi életünk során! Eszmélni, s a Krisztusi Szeretet nevében Bocsánatot kérni. Akiket megbántottunk, azokat megkeresni. Ha nincs erre mód, akkor bízzuk a Magas Égre, de bocsánatot kérni akkor is szükséges, hogy a megfogalmazott gondolataink jövőbeni „veszélyei” ily módon elenyésszenek. Higgyük el: megéri! Ez így egy nagyon nem idevaló kifejezés, de „megéri”!
Megéri Eszmélni, s nagyon megéri Megváltozni!
A Kegyelem
Ilyen azelőtt sohasem fordult elő, csupán elvétve. Ma itt a lehetőség, amelyet bárki megkaphat, s elérhet:
Ha bárki, bármikor a múlt életei során, avagy ebben az életében, a gondolataival, érzelmeivel, kimondott szavaival vagy tetteivel bárki más ártalmára volt, az OK és OKOZAT Teremtéstörvénye ki fogja róni rá ennek a feladatnak a további gyakorlását. S ha más hátán taposott, legközelebb az ő hátán fognak taposni, ha pedig ölt, meg kell halnia…
De MA, immár itt és közöttünk, eleven erővel működik a KEGYELEM!
Tegyük fel, hogy valaki, valamikor régebbi korokban embert ölt, vagy gyilkoláson járt az esze. A Gondolat megindult, s ezért neki – tán éppen ebben az életében –, meg kell halnia, mégpedig ugyanúgy, vagyis meggyilkolják őt.
Nos, ez az illető – jóllehet, erről mit sem tud, de – jelenleg készséggel segíti embertársait, odaadásban nem szenved hiányt, önzetlenül segít, támogat másokat, felkarolja az elesetteket, emberségesen él. Körülötte az éteri aurája aranyló színben kezd ragyogni, feje felett tán még glória is van, (amelyet szerencsére szinte senki sem lát),… S ekkor rázuhan az elmúlt korok karmája, a saját hajdani felelőtlen tette, avagy gondolata, amely miatt most meg kell halnia. Cselekvésként, történésként rázuhan hajdani tettének vagy gondolatának következménye, s rázuhanva, mindez, az ő jelenlegi, aranyló aurapáncéljáról LEPEREG!
S bár az egyik legfontosabb Teremtéstörvény értelmében meg kellett volna halnia; csupán csekélyke karcolás éri; s hajdani felelőtlensége eme súlya többé vissza sem tér.
Hát, ez a KEGYELEM, a Vízözön óta első ízben, mióta egyedi emberlelkek egyedi testekben élnek, ma, megadatott! S várja, hogy éljünk ezzel a legközvetlenebbül reánk ható lehetőséggel, melynek egyszerű lényege:
– észrevenni mások fájdalmát,
– segíteni a rászorulókat,
– meghallgatni a gondokkal küzdőket,
– gyakorolni a felajánlást és odaadást,
– Szolgálni, Tanítani, Elfogadni, Megbocsátani,
ahol csak lehet.
De ez a KEGYELEM is csak a földi életünk utolsó pillanatáig működik. Ha addig nem vennénk igénybe, azt követően már nincs felmentés.
„Utolsó napodra annyid marad, amennyit másoknak adtál” (Benjámin László)
Forrás: http://www.szokelajos.extra.hu/