“Vannak madarak, melyek nem bírják a kalitkát, ennyi az egész. A tolluk túl fényes, az énekük túl édes és vad. Szóval engedd nekik, hogy menjenek, vagy amikor kinyitod a kalitkát, hogy megetesd őket, valahogy kirepülnek melletted. És az a részed, mely tudja, hogy hiba volt bebörtönözni őket, első helyen örül, de mégis, az a hely, ahol élsz, sokkal szürkébb és üresebb lesz a távozásukkal.” – Stephen King
Az egyik legnehezebb dolog az életben az, hogy elengedjük azokat az embereket, akiket a legjobban szeretünk.
Szorosan kapaszkodunk a hozzánk közel állókba, attól félve, hogy nélkülük semmik leszünk. Attól tartva, hogy nélkülük a szívünkben érzett szeretet örökre el fog veszni.
Ragaszkodásunk befolyásolja az irántuk érzett szeretetünket, elveszi a tisztaságát és szépségét annak, amit a szeretet kínál.
Deepak Chopra írja le ezt legjobban a következő szavakkal:
“A szeretet lehetővé teszi a szeretted szabadságát, veled ellentétben. A ragaszkodás alkalmazkodást vár a az igényeidhez és a vágyaidhoz. A szeretet nem támaszt igényeket. A ragaszkodás egy nyomasztóan nagy igényt fejez ki – “Érezzem magam egésznek.” A szeretet két ember határain túl terjed. A ragaszkodás kizár a két emberen kívül mindent.“
Kapcsolatom volt egy korábbi barátommal közel 10 éven át, és bár a kapcsolatunk nagyon mérgezővé vált az első 3 évben, úgy találtam, hogy lehetetlen elengedni egyszerűen azért, mert tudtam, hogy nélküle nagyon boldogtalan lennék, de a sors fintora, hogy én már amúgy is nagyon boldogtalan voltam, mindketten azok voltunk.
“Nem számít mennyi szenvedésen mentél keresztül, sohasem akarod elengedni azokat az emlékeket.” – Haruki Murakami
Az elengedés nem kell, hogy nehéz legyen, sőt, egyre könnyebb és könnyebb, amint megtanuljuk elfogadni, értékelni és szeretni önmagunkat azért akik vagyunk, és akik nem.
Az eloldás és elengedés segít visszatérni a béke és nyugalom állapotába.
Eljön az idő az életünkben, amikor azt kell tennünk, ami helyes, és tisztelni nem csak magunkat, hanem a körülöttünk lévő embereket is. Ez az a kapcsolat, amit elengedsz, de nem annak a szeretetnek az elengedése, amit a másik személy iránt érzel.
Ha szeretsz valakit vagy valamit, és ha úgy érzed, el kell engedned őket, ha valóban szükséges, tedd meg. Elsőre lehet, hogy fáj, de ha a fájdalom elmúlt, még elevenebbnek fogod magad érezni, mint korábban valaha. Akkor elkezded a dolgokat egy teljesen más szempontból nézni, és meg fogod érteni, hogy az elengedés az erő, a bátorság és a nagy szeretet jele.
Nem azért engedsz el valakit, mert már nem törődsz vele, nem azért, mert már nincs rá szükséged, és nem akarod őt az életedben, hanem azért, mert megérted, hogy máshol boldogabb lesz. Te leszel boldogabb valahol máshol.
Ez az, amiről az igazi szeretet szól.
A valódi szeretet túlmutat az anyagi síkon, és nem számít, hogy fizikailag távol vagytok egymástól, a lelketek örökké kapcsolatban lesz.
“Nincs olyan dolog, mint a “csonka család”. A család az család, és nem házassági anyakönyvi kivonatok, válási papírok és örökbefogadási dokumentumok határozzák meg. A családok a szívben jönnek létre. Az egyetlen eset, amikor a család üressé válik, amikor ezeket a kapcsolatokat a szívben vágják el. Ha elvágod ezeket a kapcsolatokat, akkor azok az emberek nem a családod. Ha létrehozod ezeket a kötelékeket, akkor ezek az emberek a te családod. És ha utálod ezen kötődéseket, ezek az emberek továbbra is a családod lesznek, mert bármit is utálsz, mindig veled lesz.” – C. JoyBell C.
Ha még nem találtad meg a módját, hogy békében légy önmagaddal, hogy önmagadban boldog legyél, valószínű, hogy nem leszel boldogabb a következő személlyel sem, akit szeretsz. Nem várhatsz másoktól olyat, ami te magad nem nyújtasz.
Szeresd magad! Légy jó magadhoz!
Változtasd meg a gondolataidat, és a kimondott szavaidat. Tisztítsd meg a belső párbeszédedet. Tanulj meg úgy beszélni magadhoz és magadról, mint ahogy azokhoz és azokról beszélsz, akiket a legjobban szeretsz.
Meditálj, tölts időt egyedül! Tégy egy sétát, és fedezd fel a természetet a saját érzékeiddel! Írj a gondolataidról és az érzéseidről! Csinálj olyat, ami iránt szenvedélyt érzel! Mozdulj ki a barátaiddal! Nevess, táncolj, légy bolondos, furcsa, játékos, gyermekded! Csinálj minden olyan dolgot, ami örömöt okoz és nevetésre bír!
Kényeztesd magad kedvességgel, szeretettel és együttérzéssel, és tanuld meg kifejezni a háládat azért a sok ajándékért, amit az élet kínált fel számodra eddig a pillanatig.
Vond el a figyelmedet azokról a dolgokról, melyek fájdalmat, stresszt, szorongást, félelmet és boldogtalanságot okoznak, és fordulj azon dolgok felé, melyektől a szíved énekel, melyek boldoggá tesznek.
Ez is el fog múlni, és minél többet tanulsz arról, hogyan élvezd a saját társaságodat, annál kellemesebbé válik az elengedés gondolata, és hirtelen az egész élet sokkal könnyebb lesz.
“Légy olyan, mint a természet erői : ha fúj, csak a szél; ha esik, csak az eső; amikor a felhők elmennek, a Nap, ami átsüt.” – Lao-ce
Engedd el, és bízz abban, hogy talán az életnek jobb tervei vannak veled. Haladj az árral, és ne ellene!
Miért ragaszkodsz valami jóhoz, ha az élet azt akarja, hogy valami még jobb legyen?