ÉN, A TEREMTŐ ISTEN SZÓLOK MOST
HOZZÁD MAGYAR NÉP!
TÉRDEDET S FEJEDET HAJTSD MEG Ó BÜSZKE MAGYAR!
HAGYD, HOGY TÖRTÉNJEN AZ, MIT SZERETŐ ATYÁD AKAR!
Hagyd el a múltat, mi bánattal terhes!
Vesd le a ruhát, mi vezeklőn övez!
Új „ruhát” kaptok most méltó feladattal,
Ha szívetek HOZZÁM emelitek ALÁZATTAL.
Leveszem a láncot, mit a kor rátok rakott,
Áldásom bírjátok, tegyétek hát a jót!
Szeretetem felken, Lovaggá üt most,
VÁLLALD FEL ÉRTEM ŐSI FELADATOD!
Gábriel, hű Arkangyalom jár előttetek,
Tanítja, s vezeti népetek,
Hogy visszakaphassátok ősi,
SZELLEMI ÖRÖKSÉGETEKET!
Megérintem vállad Népem, hogy elbírja az utolsó terhet,
MEGÁLDOM ALÁZATBAN MEGHAJTOTT, BÖLCS FEJEDET!
SZÍVED ÚJBÓL AZ ENYÉMMEL EGYÜTT ÉG,
SZERETETEMMEL TÁMOGAT BENNETEKET A FÖLD, S AZ ÉG!
Véget ért a Földnek átkos, hosszú kora,
S közelít már az Istennek Országa!
Utolsó időszak, s benne a kép:
MAGÁRA ÉBRED MOST, FELESZMÉL MINDEN NÉP!
Utolsó időszak! Megrázza magát a Föld,
S az Isteni Igazság minden hamisat ledönt!
Nem marad semmi, mi nem méltó a létre,
Ez a Teremtő legvégső döntése!
Elpusztul a hazugság, s vele minden kín,
S vigaszt talál mindaz, ki ébren s álmában igaz könnyeket sír.
Hivalkodó erő, nyomor és hatalom!
Mind kidobandó, mert nincs benne valódi Irgalom!
Igazságtalanság, kegyetlen intrika,
Elsöpri most mindezt az Úr egyetlen szava!
Végül a Föld megtisztul, MEGFORDÍTJA MAGÁT,
HOGY MEGTARTHASSA HÁTÁN TISZTA, ÚJ VILÁGÁT!
Hamarosan eljön ez a megváltozott jövő,
DE TENNI KELL ADDIG, amíg az IGAZ NAP feljő!
Erre hívlak népem, ki ősidőkön át
Követted Atyád s Istened szavát!
Jöjj most VELEM ismét, SZÜKSÉGEM VAN TERÁD,
AKI SZÍVÉBEN HŰSÉGES, S IGAZ TUDÁST AD ÁT!
Rázd meg magad Népem, ahogy a Föld is megteszi,
Emeld fel KORONÁD, MELY ÉGI ÉDESANYÁD ÉKESÍTI!
Hagyj el irigységet, vesd le a gőgöt, s minden „álcaruhát”,
Mely innentől többé már nem méltó Hozzád!
Nyisd ki szívedet, mert így tanítottalak,
Ostor s tövisek többé már nem bánthatnak!
Gyógyítsd a Földet, hogy segíthesselek,
Teremtsünk EGYÜTT boldog, új FÖDI ÉLETET!
Gyógyír szívednek, hogy ÉN SZÓLÍTALAK,
ÉN, KI TEREMTŐDKÉNT,
SZERETŐN SZÍVEMBE, S VÉDŐN A KAROMBA ZÁRLAK!
Ámen
(Irta: M.Gulyás Mária)
Forrás: Magyar Világkép Kutató havonta megjelenő lap, 2006.október 15.