Egy igaz mese ami egyszer megint IGAZ lesz!!
Volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, “uruszág”, ország mondogatták királyságukról. Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. Benne volt az Isten lelke a föld erejében, a nap sugarában és a szél zúgásában. A Teremtés, a mindenség koronája volt ez a királyság, Isten országa, a világ nyolcadik csodája. A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig, az égből alászállott Szent Korona pecsételte meg. Az itt élő emberek annyira szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegűvé váltak vele. Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő alattvalónak a szívében ott ragyogott. Ez volt az egyetlen fénylő tökéletesség, mely összefűzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élő és a holt összetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szűnt meg a halállal. Ez az evangéliumra épült ország, jelként lebegett ég és föld között. A világ más birodalmai úgy is nevezték: Archiregnum, azaz “őskirályság”, “főkirályság”, “minta királyság”. Ebben a hazában az országos tisztségek viselésért nem járt fizetség, mert a szolgálat maga volt a dicsőség. A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy senki ne térjen el az örök rendtől. A mércét, mellyel a szent király megvalósította a Mindenható tervét, Fehérváron őrizték örök emlékeztetőül, hogy sose felejtsék el, mindenki azonos az Ítélő előtt. Az emberek a szerződéseiket az Isten papjai és szerzetesei előtt kötötték, mert vallási szertartás volt minden egyezség. A szerződésszegés pedig a Teremtő megsértését jelentette. Az igazság szeretete igazgatta ezt az országot, mert az igazságérzet nem más, mint Isten szeretete. Ez az ősi, égi eredetű királyság valaha a magyar haza volt! Isten és a Szent Korona nevében teremtsük újjá!