Anyánk az egyház, világunk gondjaira, bajaira, erkölcsi, szellemi,
anyagi krízisekre meghirdette válaszként a Hit Évét!
Az előttünk álló 2013-as évben fontos lenne átelmélkednünk, hogy
mennyire hiszünk a Jóistenben, teremtett szép világunkban, egymásban,
önmagunkban, az alázattal kimondott bölcs szavak gyógyító, teremtő
erejében, a szeretet végső győzelmében?
Most, karácsony ünnepének másnapján én megfordítanám a kérdést és azon
elmélkednék el, hogy vajon Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus mennyire
hisz, bízik bennünk, teremtő keze alkotásaiban?
Gyerekeinknek úgy meséltem el, hogy az adventi csendben Mennyei Atyánk
megszólította szent fiát: Fiam, el kellene menni a földre, el kellene
magyarázni az embereknek, hogy sokkal jobb békében, szeretetben élni,
mint ellenségeskedni, háborúzni, áskálódni, egymásról rosszat mondani.
Menj és tanítsd meg nekik a szeretet parancsát. Egyszóval menj, és
váltsd meg a világot!
Jézus Krisztus igent mond a Mennyei Atyának, igent mond, mert hisz az
emberiségben, bízik a teremtett világban, bennünk gyermekeiben.
Hihetetlen bizalommal, szeretettel, karácsony estéjén emberré lesz.
Nincsenek különleges óvintézkedések, lángpallosú kerubok, nincs VIP-
szállás. Önmagát a kezünkbe adja hatalmas hittel! Jézus bízik
Máriában: majd ha éhes leszek ennem adnak, és ha fázni fogok József
gondoskodik rólam. Döbbenetes ez a határtalan isteni bizalom,
ráhagyatkozás az emberi nemre.
A fogadtatás elég fapados, hisz a betlehemi barlang nélkülöz minden
komfortot, és mindjárt ott vannak Heródes katonái kik a kis Jézus
életére törnek. Menekülni kell! Jézus tanítja nekünk a szeretet
parancsát, és mi emberek nagyon gyenge tanulók vagyunk. Mennyi
megaláztatás, bántódás éri a mi Urunk Jézus Krisztust! Az emberek
elkezdik mondani róla, hogy ördöge van, megháborodott, hogy utcanőkkel
jár, felviszik egy magas hegyre, hogy letaszítsák, sokszor még
közvetlen munkatársai is hitetlenül hátat fordítanak neki. Ő maga,
Jeruzsálem falai előtt térdre borulva, sírva vallja be, hogy hányszor
próbáltalak összegyűjteni, mint kotló a csibéit, de ti nem akarjátok.
Milyen jó, hogy Jézus saját nehézségeit látva nem azt mondja, hogy ha
nem megy akkor ne erőltessük, hanem virágvasárnapján bevonul
Jeruzsálembe és szeretettel, jósággal, újból megpróbálja összegyűjteni
az emberiséget. Sajnos nincsenek ott a nép elöljárói, ők hatalmukat
féltve Jézus életére törnek. Nagycsütörtök estéjén Jézus mondhatta
volna a Mennyei Atyának: “Nézd, kenyeret szaporítottam nekik, sok
csodát is tettem, prédikáltam, de ezek nem hallgatnak a szép szóra, én
elmentem!” Milyen jó, hogy Jézus nem veszíti el a hitét az
emberiségben, sőt még nagypénteken a kereszten, tenyerében a hatalmas
szeggel is bízik bennünk: “Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják
mit cselekszenek.” És Húsvét hajnalán ugyanazzal a töretlen hittel,
bizalommal szól Jézus Mária Magdolnának: Menj, szólj a tanítványoknak,
találkozunk Galileában és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk!
Jézus Krisztus bízik az emberiségben, hisz a teremtett világban,
benned, bennem, mindannyiunkban! És ez a hit, ez a bizalom nem inog
meg a nagycsütörtökök, nagypéntekek véres kegyetlenségében, Ő bízik
bennünk.
Mindannyian Krisztus képére és hasonlatosságára születtünk. Milyen jó
lenne ha ott ragyogna mindannyiunk arcán Krisztus hegyeket mozgató,
hatalmas hite, ha mi is azzal a végtelen jósággal, bizalommal tudnánk
egymás felé és a Mennyei Atya által ránk bízott feladatok felé
fordulni. Alázatos szeretettel imádkozom, hogy e semmitől meg nem
hátráló isteni hit áradjon ki 2013-ban a “Hit Évébe”, mindannyiunk
életébe. Azzal a hittel vállaljuk feladatainkat, munkánkat, mellyel
Jézus Krisztus vállalta a boldogság útjára vezető szeretet parancsának
a meghirdetését!!
Kisebb testvéri szeretettel kívánok nagycsaládunk minden tagjának
cselekvő, élő hitet és Istentől megáldott boldog új évet!! Csaba t.
Déva, 2012 december 27.