A Thaiföldi Nan nevű falucska azzal hívta fel magára a világ figyelmét az elmúlt években, hogy ott nem rendeznek semmiféle temetést, merthogy arrafelé az emberek a halálukat követő néhány órán belül szó szerint beleolvadnak az éterbe és eltűnnek.
Állítólag nem telik el öt óra a halálukat követően és Nan lakosai fénnyé válnak, vagyis dematerializálódnak, vagy legalábbis nyomtalanul eltűnnek. Se hagyományos temetés, se hamvasztás nincs az események hátterében, hiába is keresnénk. A tradíció meglehetősen rövidre szabott: egy gyors ravatalozás, gyászszertartást és búcsúzkodást követően semmivé válik a tetem.
Ez olyasformán történik, hogy a gyászoló sereglet körbeállja a ravatalon fekvő halottat, amely fokozatosan eltűnik a szemük elől. A természetfeletti jelenség uszkve negyed órát vesz igénybe.
A holttestek ily módon történő eliminálódása egyébként csak és kizárólag ennek a falucskának a jellegzetessége, a környező településeken ilyen nem fordult még elő a híradások szerint. Ez teszi még misztikusabbá az egész anomáliát. Eredjünk ennek a rejtélynek a nyomába!
Tehát a kiindulópontok a következők: nincs temető, nincsenek urnák vagy tabernákulumok, nincsenek földi maradványok, a porhüvelyek viszont a szó szoros és fizikai értelmében felszívódnak a semmibe a halál beálltát követő harmadik-negyedik órában.
Induljunk ki az orvosi vizsgálatok eredményeiből! Mármint azokból, amelyeket az élőkön végeztek el, merthogy a holttestek boncolása gyors eltűnésük miatt nem lehetséges. A kutatók eddig nem találtak semmilyen biológiai jellegzetességet, furcsa eltérést vagy egyedi sajátosságot a falu kevesebb, mint 400 lakosának alapos tanulmányozása nyomán se.
Ezután következett a környezet analízise: a források, a növények és általában a hely adottságainak az alapos tanulmányozása, de ez sem eredményezett semmilyen figyelemreméltót. A tudósok nem találtak kirívó, illetve az átlagostól eltérő eredményeket.
A vallási szokások tanulmányozása sem árult el újdonságokat. Kivéve talán egy apróságot. Csakis a falu lakóival történik meg a dematerializáció, vagyis a test átszellemülése. A faluba beköltöztetett idegenekre nem hat a helybéliek mágiája. Ergo oda születni kell ahhoz, hogy később fénnyé válhassunk.
A spirituális szemléletű személyek megkérdezése után felvetődött, hogy a helynek szakrális jelentősége lehet, s netán a helyi energiaörvények okozzák ezt a látványos eltávozást. Ilyeneket azonban egyelőre nem találtak. De ha találtak volna is bárminemű furcsa energetikai anomáliát a helyszínen, azok akkor sem magyaráznánk meg azt a furcsaságot, ami az elszállított holttestek történik. Tudniillik, azok is ugyanúgy képesek kámforrá válni, mint a faluban maradott társaik.
Ha jobban meggondoljuk, az energiáknak mégis csak lehet valamicske közük a testek “elpárolgásához”, hiszen a folyamat során a jelek szerint egy fokozatos rezgésemelkedés megy végbe. Hogyan és miért?
A szellemtudomány szerint a fizikai testünk egy sor magasabb “testünknek” a legalacsonyabb rezgésű tagja. Olyan ez, mint az egymásba ágyazott matrjoska babák esete. Az ember esetében a legkisebb energiatest a legbelső a legdurvább rezgésű. Ezt hívjuk anyagi testnek. A többi: az éter-, az asztrál-, a mentál és a kauzális test rezgése egyre magasabb és szellemibb.
A halál beállta után minden testnek megvan a maga sorsa. Első körben a kauzális
test válik el a többitől és távozik el egy magasabb világba. Azután a mentális és az asztrális testtel is hasonló történik, de ők más energiamezőkbe olvadnak vissza. Végül, az étertest oldódik el a fizikai testtől és ezzel a test is oszlásnak indul, mivel tőle kapta korábban az életerejét, amely utánpótlás immáron megszűnt. Ez az átlagos feloszlási folyamat. De léteznek kivételek.
Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az egyes testek nem válnak szét egymástól az előbb leírt módon, hanem különféle formában átszellemítik egymást. Vagyis a magasabb rezgésű behatol az alacsonyabb rezgésűbe, majd az a rezgésben közvetlenül alatta levőbe, és így tovább. A folyamat nem önkényes, hanem egyfajta utazásra való. Nevezetesen, a testek egyes részei átrezegnek egy másik világba. Valószínűleg abba a világba, ahonnan a mindezen testeket magára öltő lélek származik: “haza”.
Így a fizikai test nem marad ebben a földi közegben, hanem visszatér egy olyan helyre – például egy másik bolygóra vagy párhuzamos dimenzióba -, ahonnét az alaprezgései eredetileg származnak.
Itt nem a testben való feltámadásról van szó – legalábbis nem feltétlenül -, hanem egy másik, a miénktől eltérő fizikai dimenzióba történő átcsúszásról. Ezt a jelenséget a spiritualitás régóta ismeri és az okát a földön kívüli őshaza-elméletekben látja.
Ehhez annyi kell elfogadni, hogy a jelenlegi Földön élő népek és fajok őshazájukként egyes csillag- és bolygórendszereket jelölnek meg. Miért? Talán mert valóban így van, mindenesetre a vallási hiedelmeik erről tanúskodnak. Így az aurájukban és a genetikájukban hordozhatnak olyan sajátos rezgéseket, amelyek egyfajta kapunyitó kódként működhetnek. Más kérdés, hogy ebben az életükben tudják-e használni ezeket, vagy csak haláluk után lépnek automatikusan működésbe. Talán ebben rejlik Nan tősgyökeres lakóinak a titka, amelyről talán már csak a falu szakrális vezetői tudnak, vagy azok sem.
Mindenesetre a misztikus átalakulás: a fénnyé válás és a másik dimenzióba kerülés mind a szkeptikusok, mind a hívők szeme láttára történik a mai napig. A jelenségre sokan keresik a kielégítő választ.
Ázsia megannyi jógija, a szentemberek egy része az egész világon és történelemben, valamint sok mágus képes volt még életében hasonló dolgokra. Egyesek tudatosan, képességeik révén, mások ösztöneik által vagy felsőbb segítséggel képesek a testükkel együtt kilépni a 3D-s világból. Sőt, van, aki vissza is tud térni.
Áldás