„A háború olyan komoly dolog, hogy azt nem lehet a katonákra bízni! A népek közti barátság olyan fontos, hogy azt nem lehet a diplomatákra bízni! A népek történelmének megismerése olyan fontos dolog, hogy azt nem lehet a szaktudósokra bízni!”
„Ha az előttünk élt történetírók elmulasztották volna a história dicséretét, alighanem szükség volna rá, hogy mindenkit intsünk a történeti feljegyzések beszerzésére és tanulmányozására; hiszen az elmúlt tettek ismereténél semmi sem alkalmasabb az emberek nevelésére.” (Polübiosz görög történetíró)
“De élünk, de vagyunk, s míg Isten van, leszünk! Hiába a Sötét-fondorlat ellenünk! Amíg – értük – vállaljuk az áldozatot, Amit dicső ősink sora reánk hagyott, Amíg megbirkózunk önnön hibáinkkal, Bennünk felbukkanó sötét-oldalunkkal, Amíg Fényben gazdag például állhatunk, Amíg vezetni tud gazdag hagyományunk, Addig vagyunk, leszünk, el sem is tűnhetünk Isten eszközeként amíg segíthetünk!” (Hervay Tamás: Tejútfiak)
“Mi Atyánk ki Vagy a Mennyekben Engedd meg, hogy szóljunk ismét a Te nevedben, Immár nem akarunk kérni tőled semmit, Most itt az idő, hogy mi is adjunk valamit, Itt az idő, hogy beváltsuk messzi idők jóslatait, őseink ígéreteit. Fénybe vetett tekintettel Tűzben született Szent fogadalmait. Mert eljön a Te Országod, És meglesz a Te Akaratod, Mint a Mennyben, úgy a Földön is, Úgy ahogy mondtad volt és ígérted is, Együtt leszünk Veled… Akkor Te ígérted nekünk, Most mi ígérjük neked! (Andonis Theodokopoulos)
Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Először Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya kezdte el lejegyezni, még az özönvíz előtt, őseink akkori hazájában, az azóta elsüllyedt Ataiszon. A feljegyzések tőle kapták a nevüket, melynek jelentése Igazszólás. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra vésték rovásírással, melyet szintén ő tanított meg az emberiséggel. Így aztán a hagyomány továbbra sem szűnt meg, mert a bevatott köpontokban kiképzett rovósámánok azóta is folyamatosan megörökítik a hunokkal és rokon törzsekkel kapcsolatos minden fontos eseményt – napjainkban is!
1998-ban látott napvilágot Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás című kétkötetes monumentális gyűjteménye, a Püski Kiadó jóvoltából. Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. Ez pedig nem holmi nacionalizmusból eredő elfogult kijelentés, hiszen a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.
A kiadás alapjául szolgáló tekintélyes mennyiségű kéziratot a manysi nép fősámánjának unokája, Szalaváré Tura adta át a palóc származású Paál Zoltánnak, aki maga is rovósámánná vált. Az Ural környékén őrzött rovások az egykori leghíresebb Beavatott Központ, Ordosz begyűjtött anyagából származnak. Természetesen ebben a könyvben nem szerepel az összes létező rovás, csupán annak mindössze körülbelül 10-15 százaléka. Ezek többségét ugyanis még nem engedélyezték kiadni, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyre a mai emberiség még nincs felkészülve, megérve és sokakban ellenérzéseket váltana ki. Márpedig az Arvisuráknak nem ez a célja és rendeltetése.
fORRÁS: http://www.arvisura.van.hu/