Ha meg akarod élni és őrizni saját Fényedet, vidd le a tudatod központját a szívcsakrádba, és onnan kifelé, gömb alakzatban hozd létre a szíved saját szeretet-terét, hogy megvalósítsd „a szíved szeretet-terében való létezést”. Ez a szeretet az Atya Mennyei Szeretetének tükre, kivetülése, tere legyen. A Végtelen Szeretet tere.
Ez a fény és szeretet nincs függésben az eredményességtől, ahogyan az elme. Ez nem egy „logikusság-alapú tudatossággal” működő tér, s így nincsen kiszolgáltatva mindazoknak a következmény-alapú reakcióknak, ami alapján az elme működik. Nem erősít meg semmiféle alacsonyabb frekvenciás „árnyékot”, hanem felülragyog mindent a saját fénye által.
Kiterjesztheted ezt a szeretet-teret azokra az emberekre, akikkel beszélsz, és Ők azonnal érezni fogják pozitív kisugárzásodat, hiszen belső mosolyoddal felmelegíted a szívüket, így az Ő szívük is megnyílik, és a Belőlük feléledő Fény és Szeretet visszaáramlik majd Hozzád.
Ez a szeretet a Fény kitartása és stabilitása alapján nyer a gonoszság és a sötétség felett, illetve átminősíti, felemeli azokat is a magasabb frekvenciára.
E téren keresztül csak a kristálytiszta szándékod és végtelen nagyrabecsülésed, bíztatásod és szereteted áramlik minden létező felé, amely felemeli és átöleli őket, hogy fel tudják emelni és át tudják ölelni ÖnMagukat is. Ez a tér így a Krisztus-tudatosság energiaterévé válik, egy magasabb dimenziós térré, amely felülír minden alacsonyabb rezgésű és az elméhez tartozó képzetet azáltal, hogy figyelmen kívül hagy bármi ilyesmit.
Természetesen ezen a téren keresztül nem annak látod az embereket, akiknek az elméd látja. Nem teszel figyelmet az árnyékaikra, amely körülveszi és gúzsba köti Őket. Nem kell egyetértened a „realitásaikkal”, a hibáikkal. Csak a Fényüket látod, és arra bíztatod Őket, hogy Ők is annak lássák ÖnMagukat, amik.
Nem kell egyetértened semmiféle logikus félelemmel, bizonyítékkal és igazságossággal, melyek az elme ítélkezési rendszerének kategóriái. Ahogyan Jézus sem vette figyelembe az ésszerű és félelem-alapú okoskodást a fizikai túlélés érdekében. Nem. Ő tudta, hogy a Mennyei Atya kiáradó jóságával minősül csak át a gonoszság. Nem akarta legyőzni a gonoszságot és meggyőzni a támadót. Tudta, hogy azáltal dicsőül meg a Fény, ha látszólag elhal a mag, látszólag győzedelmeskedik a Sötétség Fejedelme, de végül a Fény és a szeretet kitartó önazonossága legyőzi a halált, mert a szellem és a Fény ereje képes átírni minden alacsonyabb szintű valóságot, képes legyőzni az anyag törvényeit, mivel magasabb rendű annál.
A Fény mindig eltűnteti az árnyékot, ezért sosem próbálja meg legyőzni azt. Mindössze felülragyogja.
Ez a két legfontosabb eszközöd a felemelkedés érdekében: (1) a szíved szeretet-terében való létezésed megélése, ami kisugárzik, és (2) a képzelettel való KÖZÖS teremtés (imagináció), amellyel EGYSÉGETEK EREJÉVEL átírhatjátok valóságotok bármely mozzanatát.
S maga az első eszköz – ha megfigyeled – voltaképpen szintén egyfajta teremtés. Hiszen azt teremted, hogy Fény vagy és csak Fény van a teredben. Így valójában csak Fény lesz a teredben, mivel csak az van a figyelmeddel megerősítve. Minden más alacsonyabb rezgésű valóságelem kiíródik a környezetedből és átminősülve jut el hozzád.
Ez a lemúriai tudatosság lényege: a saját Fényünk, az Atya Végtelen Szeretetének megélése, megőrzése, és a Teremtő dicsőítése a Fénymagok közös teremtése, egy Fénycivilizáció teremtése által. Ezt az elme hajlamos „feladatnak” tekinteni. De ez is elmúlik, ha elkezded szívből jövő szeretetből csinálni…
