Lassan már az óvodások is tudják, hogy a magyarok ősei a Szíriuszról érkeztek, Jézus pedig pártus herceg, szegről-végről tehát magyar volt. Azt, hogy a föld szívcsakrája a Pilisben dobog, megemlíteni is méltatlan, annyira közismert.
A Jobbik a minap – az MTA Történettudományi Intézete állami támogatásának megvonása mellett – egy új őstörténeti intézet létrehozását javasolta. Amiről eszünkbe jut: a magyarság történetének néhány megdöbbentő, sokáig eltitkolt, a világ irigységét kiváltó ténye mindmáig nem ment át a köztudatba. Annak ellenére sem, hogy a bizonyítékokkal alátámasztott teóriákkal nem kizárólag olyan mértékadó tudományos műhelyekben lehet találkozni, mint például a Szittya Világtalálkozó, hanem különféle nyomtatott kiadványokban és interneten terjesztett cikkekben, tanulmányokban is. Ezekből szemezgetünk.
A lényeg röviden: a bolygót tulajdonképpen a magyarok népesítették be. A kozmikus eredet (Szíriusz) természetesen nem zárja ki, hogy az emberiség bölcsője a Csendes-óceánban elsüllyedt földrész, a titokzatos Mu legyen, ahol – mint azt Csicsáky Jenő munkásságából is tudjuk – magyarok nyomaira bukkantak. Az önmagát „hosszújáratú tengerészkapitányként” meghatározó Csicsáky témával foglalkozó, 1938-ban megjelent könyvében leszögezi: „Nyelvünk igazolja, mint a lávába temetett ősi leletek, hogy a történelmet megelőző időkben a mi őseink voltak a legmagasabb kultúra birtokosai s az egész földkerekség urai.
Tekintettel arra, hogy faji tisztaságunkat és tulajdonságainkat eléggé tisztán őriztük meg, tisztábban, mint a mai hellének, kétségtelenül mi vagyunk a föld valamennyi lakója között a legnemesebb emberfajta.”
Cserép József egyetemi tanár egy másik elveszett földrész, Lemuria hagyatékát vizsgálva követte a magyarság sorsát egészen Nagy Sándorig, aki tudvalevőleg matyó-magyar király volt. Vámos-Tóth Bátor, egy Magyarországról emigrált földrajztanár kiderítette, Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében minden harmadik földrajzi név magyar.
Talán nem okozunk meglepetést: Amerika ősnyelve is a magyar volt.
Minderről Móricz János azon kutatásai rántották le a leplet, amelyeket Dél- és Közép-Amerikában, Peruban és az Amazonas vidékén, de főleg Ecuadorban folytatott a hatvanas években. Hary Györgyné összefoglalója szerint Móricz feltárta, hogy az indiánnak hitt törzsek magyar ősökkel rendelkeznek, és hajdan magyarul beszéltek. Rábukkant egy hatalmas kincset őrző barlangra is, és állította, hogy az Andokot keresztül-kasul átszövik a barlangjáratok – az őslakosok ezeken át közlekedtek.
Kezdetben úgy tűnt, hogy az Egyesült Államokban nagyhatalommal bíró mormon egyház támogatja Móricz kutatásait. Aztán beigazolódott, hogy a mormonok mögött egy világhatalomra törő szervezet áll, ezért a magyar tudós nem volt hajlandó kiadni nekik a barlang titkát. Úgy érezte, még nem jött el az ideje.
Mondanunk sem kell, hogy Móricz János rengeteg érdeket sértett felfedezéseivel. Meggyűlt a baja a spanyolokkal is, ami nem csoda: Spanyolországot kínosan érintette, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt.
A spanyolok erőszakos névcserét hajtottak végre. Egyetlen példa: Ecuador fővárosa Quito. A város a régi Quito birodalomról kapta a nevét, ami eredetileg így hangzott: Kitus. Márpedig: Kit = Két, Us = Ős, a Kitus tehát Két Ős Birodalma. Az ősmagyar Két Ős királyság területén van Turubamba, amit a spanyol történelemhamisítók teljesen kiforgattak jelentéséből. A régi okiratokon még mint Puxa szerepel, az erőszakos nyelvcsere idején lett a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa. Valóságos neve nem Turubamba, hanem Turu-Puxa – azaz: Turul-puszta – volt.
Több katolikus szerzetesrend és a magyarokra féltékeny románok is mindent elkövettek, hogy Móricz János szenzációs felfedezéseiről ne értesülhessen a világ. Az igazság azonban előbb vagy utóbb kiderül.
A gyengébb idegzetűek kedvéért Arthur király magyar gyökereivel ezúttal nem kívánunk foglalkozni, ahogyan több más, a magyar őstörténettel kapcsolatos releváns adatot sem ismertetünk. Attól tartunk, így is túl sok információt öntöttünk azokra, akiknek mindez újdonságnak számít. Nekünk is kellett egy kis idő, amíg megemésztettük.
Forrás: http://m.nol.hu/belfold